Belle_Maundrell  értékelése


>!
Belle_Maundrell 
Hans Christian Andersen: Mesék

Még mindig nagyon jó ötletnek tartom a Libri kis karácsonyi köteteit, de már A boldog hercegnél – amit csak ősszel olvastam – is eszembe jutott, hogy talán kicsit vidámabb vizekre is evezhetnénk, ha már ünnep meg boldogság. Ettől függetlenül persze tetszett, mostanában egyébként is nagyon érdekelnek a mesék cenzúrázatlan változatai. Azért valljuk be, nem valami bababarát válogatás, én legalábbis régen utáltam a szomorú meséket, szegény rút kiskacsát is mindig úgy sajnáltam, hogy teljes letargiába estem, az igazi kis hableányt meg csak hallomásból ismertem, mert fel se merték olvasni nekem. :P A kis gyufaáruslányról meg inkább ne is beszéljünk.
A Hüvelykpanni (vagy Panna) viszont nagy kedvencem volt, én mindig azért szurkoltam, hogy maradjon a fecskével. Teljesen rám tört a nosztalgia, nem is ezeket az illusztrációkat láttam lelki szemeim előtt, hanem kicsiny gyermekkorom egyik kedvenc mesekönyvéét, ahol Hüvelyk Panna sokkal szebb volt.
És akkor meg is ragadom az alkalmat, hogy az illusztrációkról beszéljek. A borító gyönyörűséges, ez fogott meg először a könyvben, és a tájakat meg állatokat ábrázoló képek is nagyon szépre sikerültek, különösen a hattyúk. De az emberek… hát az valami katasztrófa, ennyi tömzsi, kövér királylányt még nem láttam egy rakáson. Mindenki úgy néz ki, mint a ronda kislányok, ami elég hülyén jön ki, ha minden oldalon le van írva, hogy hősnőnk légiesen gyönyörű és mindenki feleségül akarja venne csak úgy látvány alapján. Vagy ha kövér, akkor ne legyen az a szövegben, hogy milyen karcsú meg törékeny. Sajnálom, nekem ez olyan, mint a kövér Barbie, egy hercegnő igenis legyen szép, és ne olyan vaskos keze meg lába legyen, mint egy medvének. Az a balerina is hogy néz már ki A rendíthetetlen ólomkatonában… mintha valami szörnycirkuszból szabadult volna.
Na szóval, vissza a lényegre. Nekem először nem esett le, hogy ezek nem a „szelídített” változatok, és meg is lepődtem, hogy pl. a pocok néni milyen gonosz, mert én kedvesként emlékeztem rá. Aztán úgy a hullaevő lámiák meg a boszorkányper körül derengett a dolog, hogy ez messze van a korábbi tapasztalataimtól.
Mai szemmel nézve A vadhattyúk tetszett a legjobban, de mindegyiknek megvan a maga varázsa, meg persze a nosztalgia is befolyásoló tényező. Nekem kicsit sok volt a vallás meg az imádkozás, de egyébként jó volt. Jól esett eltölteni egy estét Andersen társaságában, akit azóta szeretek igazán, mióta tudom értékelni a szomorúan szép dolgokat. Bár még mindig azt mondom, hogy a kis hableány jobban járt volna, ha megöli a hülye herceget.

1 hozzászólás

Hans Christian Andersen: Mesék

Hans Christian Andersen: Mesék

Válogatásunk az összegyűjtött mesék bő egynegyedét tartalmazza a leghíresebbektől kezdve a feledésszámba menő ismeretlenekig, így rávilágít a dán meseköltő világirodalmi jelentőségére. Andersen tágan értelmezte a mese műfaját, kutatta a benne rejlő lehetőségeket, és rájött, hogy a meséken keresztül minden elmondható az emberi lélekről gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. Meséi nem egyformák: igaz, hogy mindegyikre erősen rányomja bélyegét a költő senki máséval össze nem téveszthető személyisége, ám mindegyik más-más ötletre épül, mindegyiknek más az előadásmódja, így mindenki találhat magának újabb kedvenceket a régiek mellé. Mesekönyvünk legnagyobb szenzációja az, hogy a fordítás dán nyelvből készült, melyre Magyarországon korábban soha nem volt példa. Kiadónk ezzel a különleges mesekönyvvel szeretné emlékezetessé tenni Andersen születésének 200. évfordulóját.

Hirdetés