vargajudit P értékelése


>!
vargajudit P
Gion Nándor: Latroknak is játszott

Azt gondoltam (és talán írtam is), hogy a Kárókatonák, a Fekete bivaly és az Angyali vigasság nem ifjúsági regények. A Latroknak is játszott első két kötetének elolvasása után revideálnom kell a nézeteimet: ezekhez képest ifjúsági regények mégiscsak. A Latrokban nem enyhíti az események okozta arculcsapásokat a gyermeki nézőpont, amelyből szemlélve a történések valahogy elfogadhatóbbá válnak. Pedig az élet abban a három könyvben sem fáklyásmenet vagy habostorta, ott is megesik mindenféle szörnyűség és tragédia. A hatás mégsem ugyanaz. Ott felkelünk, leporoljuk magunkat, és haladunk tovább, itt viszont egyre-másra letaglóznak az emberi gyarlóság megnyilvánulásai, és úgy érezzük, súlyos, sőt egyre nehezebb terheket cipelünk megfáradt vállainkon, amiktől sohasem szabadulunk már. Hiába, hogy akadnak jóravaló szereplők is, becsületesek, nyíltak, segítőkészek, a természet pedig szinte mindig lenyűgöző, az egészből nekem az ábrázolt világ rámnehezkedése maradt meg. Mindemellett vitathatatlanul ötcsillagosnak tartom.


Gion Nándor: Latroknak is játszott

Gion Nándor: Latroknak is játszott

1898-ban indul Gion Nándor regényfolyamának cselekménye és a kilencszázötvenes években fejeződik be. Családregény, faluregény, kisebbségi regény, (anti)hősregény. Helyszíne a többnemzetiségű bácskai Szenttamás, az író szülőfaluja, mely egy század alatt öt impériumváltást élt meg – ebből négyet érint a regényfolyam –, miközben lakói jóformán ki sem mozdulnak a faluból.

Hirdetés