Maya értékelése


>!
Maya
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól Kettő orvos Erdélyben

Volt egyszer egy könyvbemutató a Lábasházban. (Ennek a könyvnek a bemutatója.) Nagyon megfogott, ahogy Tompa Andrea beszélt. Elhatároztam, hogy elolvasom a könyvet. Aztán, szokás szerint halogattam. De most valahogy sort kerítettem rá. Megérte. Hamarabb kellett volna. Azonnal írni kellett volna róla, már olvasás közben írni kellett volna.
Olyan igazi minden. Mintha én civakodnék apámmal, hogy járhatok-e orvosira, mintha én utaznék egy letűnt korban fürdőről-fürdőre, véletlenül találkoznék valakivel, akitől aztán nagyon gyorsan el is sodor a háború.
Ketten párhuzamosan mesélnek. Közben fejlődnek. Néha mindketten elhallgatnak dolgokat. S míg ők azon töprengenek, hogy mi lett volna ha… átrajzolódik a térkép.


Tompa Andrea: Fejtől s lábtól

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól

„…meg lehet, meg kell írni a ’87-es spirituális erő maradékának előzményeit és magyarázatát, a semmi máshoz nem hasonlítható erdélyi polgárság, az erdélyi urbanitás gazdag, sokszínű hagyományaival. Így született meg, Fejtől s lábtól címmel két orvos párhuzamos életrajza. Míg az első könyv, A hóhér háza egy magányos leány huszadik századvégi bildungsromanja, addig az új regény egy magányos férfi és egy magányos leány különös kettősét rajzolja meg száz évvel előbb. Felváltva beszélnek hozzánk: a Brassó közeli aljegyző fia és az enyedi zsidó kereskedő lánya. Kolozsvár olvasztótégelyében. Igen, lehetne e könyv romantikus példázat, de nem az. Hőseink első találkozásának emlékét kiradírozza az összeomlás, az új időszámításban mellékesen, véletlenszerűen sodródnak megint, mintegy először, egymás mellé. Az igazi nagy, szenvedélyes találkozás a tudásra és hasznos működésre szomjas lelkeké Kolozsvárral, a polgári Erdély kultúrájával, szellemi potenciáljával, a fejlődés igézetével. És ennek sodró energiáiból az országos traumák után is marad muníció. Egy szinte ismeretlen nyelven megszólaló regényt olvasunk, amelynek szerzője nem az almáriumban kutatja a családi múltat, hanem korabeli hírlapokban, színlapokban, tudományos értekezésekben, sebészek esetleírásaiban, fürdőorvosok tervezeteiben. Ezekben találja meg a válaszokat legszemélyesebb kérdéseire. Ha művelődéstörténész volnék, hangsúlyoznám, hogy Tompa Andrea hézagpótló munkát írt. Irodalmárként, a regény elbűvölt olvasójaként azonban az érett elbeszélőt, a poézisra fogékony megfigyelőt látom, aki fordított optikával dolgozik: nem egy mikrovilág nagyjeleneteit írja, hanem a történelem teátralitását fordítja le a napi teendők gesztusaira.”
Reményi József Tamás

„Mert száz esztendő azért biztosan kell, hogy kimenjen minden harag s düh, s olyasmi. S főleg, hogy azokkal menjen ki, kik tanúskodtak, s szemükkel látták a nagy összeroskadást s mindent, szomorúságot, haza vesztését.”

TOMPA ANDREA író, színikritikus, Kolozsváron született, ma Budapesten él. Első könyve, A hóhér háza 2010-ben jelent meg a Kalligram kiadónál. 2013-ban megkapta a most alapított Békés Pál-díjat.

Hirdetés