Dilaida P értékelése


>!
Dilaida P
Carol Souya: Évszakok

Még sosem volt ilyen nehéz dolgom, amikor értékelnem kellett egy olvasmányomat. Ez a regény ugyanis tökéletes. Két választásom van: vagy ennyiben hagyom a dolgot, vagy megpróbálom elmondani, hogyan nyilvánul meg a tökéletessége. Az utóbbit választom, mert ez a legkevesebb, amit megtehetek azért cserébe, amit ez a könyv adott nekem.

Olvasás előtt arra számítottam, hogy élvezni fogom, és megkedvelem majd Carol-t mint írót, de egyébként olyan lesz nekem, mint egy átlagos pozitív olvasmányélmény. Örömmel mondhatom, hogy hatalmasat tévedtem: már az első fejezet után tudtam, hogy kedvenc lesz, és a varázslat, ami árad a könyv minden négyzetcentiméteréből, már a kezdetekkor megérintett.

Olyan ezt a regényt olvasni, mintha egy rejtélyekkel teli fantázia- vagy álomvilágban járnánk, valamilyen természetfeletti környezetben, ami fokozatosan fedi fel előttünk a titkait. Fájdalmasan gyönyörű, okos és ötletes; ügyesen van megszerkesztve, érdekes a felépítése, amitől még izgalmasabb olvasni, és meglepő fordulatok is akadnak benne; végtelenül mély és érzelemdús, miközben a kiváló humorából mindig éppen ott és annyi bukkan fel, ahol és amennyi kell. Mindemellett a nyelvezete is hibátlan, a megfogalmazása is gyönyörű. Kissé körülményes itt-ott, de ez illik hozzá és egyáltalán nem vesz el az értékéből. A szereplők mindegyike szinte kézzel tapintható olvasás közben. A szerző bámulatosan építi fel nemcsak magát a történetet, de a karakterek jellemét is, különösen ahhoz mérten, hogy nem éppen ötezer oldal áll a rendelkezésére, hogy megismertesse velünk őket, és ez igaz a mellékszereplő(k)re is. Minden megnyilvánulásuk jellegzetes és fantasztikusan élő.

Minden perc kincs volt, amit ebben a világban töltöttem – illetve töltök azóta is, ugyanis biztos vagyok benne, hogy sosem fog elereszteni ez a történet és a szereplői, amit én cseppet sem bánok. Alig – azaz alig – bírom kivárni, míg megjelenik Carol Souya következő kötete – mert lenniük kell következőknek! –, de addig is újra meg újra bele fogok merülni az Évszakok váltakozásába. Le az összes kalappal Carol előtt!

2 hozzászólás

Carol Souya: Évszakok

Carol Souya: Évszakok

Mindennek az alapja a ritmus. Ritmusra lélegzünk, arra ver a szívünk, arra forog a Föld is. És ahol van ritmus, ott van tánc is. Izmaink szinte maguktól mozdulnak, hogy eggyé olvadjanak a zenével. A tánc az élet. Érzelmeket fejez ki, kapcsolatokat épít, gyógyít testet és lelket.
Sasha is tudja ezt. Egész életében balett-táncosnak készült, és most ott áll álmai kapujában. Lassan értelmet nyer a sokévnyi gyakorlás, a fájdalmakkal átvirrasztott éjszakák, minden munka és lemondás, ami közelebb vitte a céljához.

Kyle sorsa a mozdulatlanság. Autóbalesete után megszűnt a létezés azon formája, amit ismert és szeretett. Maradt a kiszolgáltatottság, a kilátástalanság. És a zene…
A zene az egyetlen, ami most is ott van, hogy áthidalja a szürke valóság és a színes álmok közötti szakadékot.

De vajon létezik-e közös dallam két ember számára, akik ennyire különbözőek? Elég-e, ha egy ritmusra dobban a szívük?

Carol Souya bemutatkozóregénye bátor és merész, egy lebilincselő lelki utazás. Magában hordozza a legfontosabb üzenetet: A boldogság akkor is megtalálhat, ha te nem keresed!

“Olyan, mint a régi, vert csipke. Finom és egyedi, minden apró motivumában benne van a készítője lelke.” – Becca Prior

Hirdetés