TomSawyerhúgaOlvas értékelése


>!
TomSawyerhúgaOlvas
Mán-Várhegyi Réka: Boldogtalanság az Auróra-telepen

Jól ír, mindent tud az emberekről, bár sokáig azt lehet hinni, hogy csak a nőket ismeri, de nem. A férfiakat legalább annyira. Ismer és kiismer mindenkit és mindent, az alattomos kis hétköznapi játszmákat is. De ez mind kevésbé szokatlan, mint amennyire meglepő a humora. Ritka a magyar prózában ez a fajta szikár, kopár humoros, ironikus hang. Most láttam a szerző forgatókönyvéből készült Egy nap című hibátlanul zseniális filmet a moziban (NÉZZÉTEK MEG!), na ott ugyanezeket az erényeit villogtatta.


Mán-Várhegyi Réka: Boldogtalanság az Auróra-telepen

Mán-Várhegyi Réka: Boldogtalanság az Auróra-telepen

Mindenkit megmért, és senkit sem talált elég nehéznek. Éles és csúfondáros pillantást vetett a világra, mire a világ összecsinálta magát, és szépen bevallott mindent. Így aztán ezekben a történetekben pont olyannak látszik, amilyen. Rémületesnek és nevetségesnek. Istennél a kegyelem, tréfálkozunk vele, mint a bíró egy nem létező viccben. És tényleg lehet nevetni, igaz, csak befelé, mozdulatlan arccal – a szerző vélhetően attól tart, a sírást esetleg nem találnánk elegánsnak. Hősei úgy merülnek el a Semmiben, mintha a „Heidegger” egy menő fitnesszterem neve volna, a boldogtalanság pedig csak a szórakozás finoman perverz, trendi fajtája. A gonoszság mint esztétikai kategória? Ugyan. Ez a könyv tele van megértéssel. Ne mondják, hogy nem szóltam – nagy, realista írót köszönthetünk Mán-Várhegyi Rékában. (Németh Gábor)