rheinfuss értékelése


>!
rheinfuss
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018

A sorozat egyik szerkesztője, Kleinheincz Csilla az elmúlt években minden rendezvényen, beszélgetésen, találkozón hangsúlyozta, hogy sajnos kevés hazánkban a lehetőség SFF-kispróza megjelenésére, pedig vannak jó szerzők, és illő lenne helyet és alkalmat biztosítani számukra. Így szerkesztőtársával, Roboz Gáborral együtt fogták magukat, és a Gabo SFF égisze alatt segítettek publikálni egy kötetnyi elbeszélést. (Gondolom meglovagolva a Strahan-féle antológiák hazai sikerét is.) Nagyon tudom tisztelni azt, aki nem csak beszél a levegőbe, de tesz is a változásért.

Természetesen vannak a hagyományosnak tekinthető fórumok (akár nyomtatott, akár netes), ahol sok rövidebb írás jelenik meg, de az általam még nem olvasott 2050 című kiadvány mellett nagyon kevés, ami a kritikusok és a közönség szerint nemzetközi összehasonlításban is megüti a mércét. Nyilván ez egy elég önkényes összehasonlítás, de napjainkban, amikor annyi szöveg jelenik meg, hogy nehéz kiválogatni belőle azt, ami valóban értékelhető, nem csupán esztétikai, de irodalmi szempontból is, jó ha vannak mértékadó szakemberek,akik segítséget tudnak nyújtani az eligazodásban.

Márpedig Az év magyar science fiction és fantasy novellái kiemelkedő minőségű írásokkal van tele, számomra nem is volt kifejezetten rossz novella, csupán olyan, melynek témája távol állt tőlem, de egytől egyig érezhető volt a szerzők gondossága, odafigyelése, igényességre való törekvése, hogy valami jót alkossanak. Rengeteg ötlet, jó íráskészség, okos szerkesztés és szárnyaló fantázia jellemzi a kötetet. A könyv felénél már alig vártam, hogy egy-egy novella befejezése után olvashassam a következőt, mert kíváncsi voltam, hogy az alkotója mit talál ki, milyen újdonsággal, izgalmas, meglepő, megdöbbentő vagy megindító leleményt tartogat számomra. Minden novellát valahol 7 és 10 pont közé helyezném, ha pontozni kéne, és ezek közül a 7 inkább csak olyanoknak jutna, melyek kevésbé voltak nekem valók. Röviden megemlékeznék az összes írásról.

Moskát Anita: A mesterhazugság
A Horgonyhely írója nem tud hibázni, kiváló kötetindító novella, számomra (is) a legjobb talán, egy olyan világról, mely hazugságokra épül. Több értelmezési keret, és már elterveztem, hogy újraolvasom, de még nem került rá sor. Kiváló!

Bulygó Gergely: Hét perc és egyetlen pillanat
A könnyedebb írások közé tartozik, de mivel szeretem a „más szemszögek” megmutatását, nagyon élveztem a csontvázak történetét, a vicces, beszélő neveiket, a humoros, de érzelmes stílust.

Sziács Viola: Eleven kék
Kicsit weird fantasy, nem is igazán nekem való, viszont annyira ütős a vége, olyan szépen futtatja ki az írónő a rövidke történetet, hogy meg kell hajoljak a mesterségbeli tudása előtt.

Rusvai Mónika: Égigérő
Hangulatos, fordulatos, megindító népmesei hagyományokon nyugvó történet, mely nagyon szépen és okosan van megírva.

Gaura Ágnes: Árnyék
Kétszer olvastam el, mert elsőre kicsit megzavart, hogy ez az ismert történetet ennyire megcsavarta a szerző, és néhol nem tudtam a szereplőket beazonosítani. A másodszori olvasásra azonban már nagyon tetszett, a komor, vigasztalan hangulat, a kényszer csapdájában vergődő szereplő és az elbeszélő viszonya, illetve a mesei elemek már-már igaz valójának felfedése. Gaiman hasonló novellája mellett a helye, sőt megkockáztatom, a hangulata nekem kicsit jobban is tetszett.

Tallódi Julianna: Féligaz
Urban fantasy a (egy) világ fonákságáról, kettészakadásáról, melyet a főszereplő kétségbeesetten szeretne egyesíteni. Főleg a hangulata és az írásmód szépsége tetszett.

Lőrinczy Judit: Macskakövek
Ez a másik nagy kedvencem a kötetből, a halála után vezeklő festő, plusz zsidó hagyományok, a kultúrák találkozásának boncasztalán. Rendkívül érzékeny, hatásos, érzelmes és igaz befejezéssel.

Baráth Katalin: Halzsíros legenda
Ez az írás leginkább a történeti háttere miatt tetszett, de a kifutása rendkívül egyszerű, de hatásos, miközben a háború minden borzalma benne van.

Kiss Gabriella: Vendégség
Nagyon érzékeny, és nagyon hazai történet, megdöbbentő végkifejlettel, bivalyerős hangulattal, élő, lélegző, szenvedő szereplőkkel, akik szabadulnának is, meg nem is, maradnának is, meg nem is, és a meghasonlás közben nagyon ismerős is.

Sepsi László: Brúsz
Nagyon olvasmányos, bravúros stílusban megírt történet, hatásos és megdöbbentő végkifejlettel. A beszélő szemszöge és ahogy beszél, sokat ad hozzá, másképp megírva nem lett volna ilyen jó. De hát ezért jó író Sepsi, mert tudja, hogyan mondja el a történetet.

László Zoltán: Világvégék
Szuperhősős, ez már eleve plusz pont. De ezt a mítoszt kicsit szétszedi, ezért még egy plusz pont. És ahogy magukra hagyják ezeket a hősöket, úgy hagyjuk mi is magunkra egymást. Ettől meg nagyon szomorú.

Farkas Balázs: A nevetés íze
Hát ez se volt semmi, bár a komor, nyomasztó hangulata nem igazán az én világom, viszont a történet kerek egész volt, okosan vezette fel a végkifejletet, és ez is kicsit a magyar valóságról is szól.

Sümegi Attila: Gúzs
Biztosan nagyon jól megírt történet, de szerencsére egy olyan helyzetet mutat be, amit én nem tapasztaltam, nagyon távol áll tőlem, és az előző novellához hasonló komor hangulat nem nekem való.

Molnár G. Gábor: Ne etesd a trollt!
Vicces helyzetet és szereplőket felvonultató novella, ismerősek a karakterek, ismerős a kiforgatott történet, kellemes és szórakoztató olvasmány.

Veres Attila: Fekete talán
Ez a nagyszerű novella is megerősített abban, amit már a beleolvasók alapján is gondoltam: Veres kiváló szerző, fantasztikus ötletei vannak, viszont ez a sok testhorror, nyomasztó, kilátástalan hangulat annyira taszít, hogy én nem tudnám hosszútávon olvasni. De abszolút elismerem és megértem a népszerűségét.

Erdei Lilla: A jégkorszak tanúi
Végre egy kis sci-fi (jó a Sepsi-novella is az volt), de nem igazán érintett meg, az okosotthonok és a klímaváltozás kapcsolata izgalmas kiindulópont, de engem félúton elvesztett, és a végére már nem tudott megfogni.

Dragomán György: Kőasztal – Híd – Valhalla
Hatalmas dolognak tartom, hogy egy elismert és népszerű író, aki alapvetően a szépirodalom felől érkezik, illetve ott tartják számon (tudom, hogy csúnyán fogalmazok, de ez van sajnos), felvállalja, hogy ő bizony ilyet is tud írni és nem szégyell ebbe energiát fektetni, ugyanolyan elhivatottsággal szeli át a műfajok (tematikák?) határait, ahogy a „magasan jegyzett” műveit is gondozza. És még jókat is ír, és ebből a novellahármasból nekem legjobban a Híd tetszett, de a másik kettő is „nagyon ott van”.

Takács Bogi: Erdőszellem, erdőszellem
Sci-fi vagy fantasy? Nehéz megmondani, melyik inkább (helló, Clarke III. törvénye), de rendkívül hatásosan, szépen megírt, kicsit a keleti kultúrára emlékeztető történet, jó ötletekkel, fontos üzenettel, elegánsan.

Brandon Hackett: Mesterséges istenek
Azt a mindenit! Mindezt most tényleg egyetlen, 14 oldalas novellában? Szuper volt, MI-k harca a távoli jövőben, dinamikusan, dokumentumszerűen bemutatva, miközben nem válik unalmassá, sőt izgalmas az egész elképzelés, nagyon jó kis fordulattal a végén. Legjobb sci-fi a kötetben.
(Szépen keretbe foglalja a legjobb fantasyval a kötet elején.)

4 hozzászólás

Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018

Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018

Hazugságokból emelt város, halála után vezeklő festő, újragondolt mesék, háborúzó mesterséges intelligenciák, fonák Magyarországok: tizenkilenc válogatott novella merész jövőképekről és bizarr álmokról ismert és új szerzőktől.

Hirdetés