WerWolf értékelése


>!
WerWolf
Ronil Caine: Rémteremtő

Azzal kell kezdenem, ami minden értékelésben megtalálható: „különösen összecseng a történet a Death Note japán manga sorozattal.” Nos, talán valóban van némi összecsengés, de azért nem akkora, mint ahogy azt egyesek állítják.
A rémteremtés tudományosan le van vezetve. A felhasználása pedig emberi pszichológia.
Szóval, alaposan kidolgozott történet, ami jól fel van építve és leköti az olvasó figyelmét. Egy percig sem unalmas és vannak benne váratlan fordulatok, amik azért az előzmények alapján (utólag) beleilleszkednek az eseményekbe.
Tényleg nagyon jól kidolgozta Ronil Caine a történetet, de van egy kis problémám. A szereplők múltja részletes, és még a jelenükre is azt lehet mondani, hogy ismert, mégsem ismerjük őket. Azaz a karakterek kicsit papírmasé figurák, lélek nélkül. Ezért jött le az egy csillag. Nem tudtam egyik szereplőért sem izgulni, és pont úgy ahogy a történet szereplőit nem mozgatta meg különösebben egyik társuk halála, engem sem mozgattak meg a főhősök.
Látszik, hogy az író utánajárt a dolgoknak. Pontról pontra felépítette az eseményeket. Nem is találkoztam olyan dologgal, ami kizökkentett volna az olvasásból. De azt kell mondanom, hogy Caine-nek nem sikerült embereket alkotnia. Erre még rá kellene feküdni egy kicsit, és akkor sokkal jobban ütnének a dolgok.

Bővebben: http://www.letya.hu/2018/12/ronil-caine-remteremto/


Ronil Caine: Rémteremtő

Ronil Caine: Rémteremtő

Ha egy technológia lehetővé tenné, hogy valósággá változtasd a gondolataidat, mihez kezdenél? Meggazdagodnál? Illuzionistaként sztár lennél? Segítenél másoknak? Vagy eltakarítanád a szabadlábon lévő bűnözőket? Miért is ne, egy gondolat nem hagy semmilyen nyomot, nem igaz?
Dai intelligens fiatalember, aki barátjával, Artival megalkot egy gondolataikat megjelenítő gépezetet. A testet öltő gondolatok azután bármire képesek. Habár Dai a világot kívánja jobbá tenni, a drasztikus módon szaporodó titokzatos halálesetek száma az ismert bűnözők körében hamar felkelti a rendőrség figyelmét. A pszichológiai macska-egér játékban pedig annak az igazsága győz, aki a legtovább bírja a szabályok nélküli küzdelmet.
Vajon meddig tudja Dai uralni a maga teremtette szörnyeket? Vagy elméje sötét bugyrai végül őt magát is elnyelik?

Ronil Caine második regénye hozza a Lilianben megismert filmszerű, gyors ütemű történetvezetést, de mindenre rátesz még egy lapáttal. SF alapokra épülő thriller, ami az elme legsötétebb barlangjaiba kalauzolja el az olvasót, pontosabban azoknak lakóit hozza ki a felszínre.

„Úgy jó, ahogy van.”
– Lőrincz L. László a szerző első regényéről

„Letehetetlenül izgalmas.”
– 168 óra a szerző első regényéről

Hirdetés