Noro MP értékelése


>!
Noro MP
Nicholas Eames: A Wadon királyai

“Emlékezz, volt idő, mikor értettük a farkasok szavát.
Emlékezz, volt idő, mikor együtt követtük szörnyek lábnyomát.”

A Wadon királyai közös örököse Glen Cook harctéri cinizmusának és David Gemmell bukdácsoló hőseinek, valamint egy igazi poszt-szerepjátékos regény. Az egész könyv egyetlen eredeti ötlet köré épül, a kalandozóbandák és a valódi világ zenészei/celebjei között vont párhuzamra. Ezt viszont olyan következetesen viszi végig és annyira magától értetődően ábrázolja, hogy az olvasó azon fog tűnődni, neki vajon miért nem jutott még eszébe, amikor annyira nyilvánvaló.
Minden más, ami e mögött áll, a gátlástalan újrahasznosítás iskolapéldája. Ez egy D&D-világ*, Lassúkezű Clay egy hamisítatlan Gemmell-hős, a hangulat és a humor pedig a Fekete sereget idézik. A vicc az, hogy minél több közös élményed volt a szerzővel (főleg az 1980-as évekből), annál jobban el fog találni a könyv, mert ez egy igazi nosztalgia-regény.

* Elég, ha csak annyit mondok: bagolymedve. Veterán játékosok ezen az utaláson visítva röhögnek, ugyanis a szerepjátékok történelmének egyik legértelmetlenebb kreatúrájáról van szó :D De a könyvben szereplő minden egyes lény szerepel a D&D-ben, egy jelentős hányaduk pedig nem is található meg másutt. Még a nem-emberi lények felemás szerepe is az RPG-k világát idézi: arra gondolok, hogy bár a legtöbb szörny csak azért van, hogy legyen mit kardélre hányni, mégis az emberi világban, sőt a bandák tagjai között is megtalálhatóak (v.ö. játszható faj). Ez a kettős mérce bárhol másutt zavaró lenne, de a fantasy játékok bájához hozzá tartozik.


Nicholas Eames: A Wadon királyai

Nicholas Eames: A Wadon királyai

A dicsőség sosem megy ki a divatból!

Egykor legendás harcosok voltak. Clay Cooper és bandája, a Saga a legjobbak között is a legjobb volt. Rettegték a nevüket, világszerte a zsoldoscsapatok királyainak számítottak.

Aztán szögre akasztották a kardot, megnősültek, megöregedtek, elhíztak, alkoholisták lettek – súlyos esetben mind a négy egyszerre. A dicső időknek mindörökre vége, marad a család és merengés az elmúlt szép napok felett.

Egy nap azonban Gabriel, az egykori frontember kopogtat be Clay ajtaján végső kétségbeesésében: a lánya ugyanis a világ túlsó felén rekedt egy város falai közt, amelyet szörnyek hordája ostromol.

A két férfinek össze kell szednie a bandát egy utolsó turnéra, hogy együtt átvágjanak a Belwadonon. Biztosak lehetnek benne: elvadult kannibálok, fejvadászok, bosszúszomjas istenek és mindenféle szörnyeteg állja majd útjukat. A legnagyobb veszélyt azonban maga a Horda jelenti. Ha Clay és a banda le akarják győzni, ismét hinniük kell abban – és el kell hitetniük öregedő társaikkal és a feltörekvő ifjakkal egyaránt –, hogy érdemes mindent kockára tenni a mindenkori zsoldosok legértékesebb fizetségéért: az örök dicsőségért.

Induljon hát a búcsúturné!

Hirdetés