kaporszakall értékelése


>!
kaporszakall
Jack London: Kisregények és elbeszélések I-II.

Már régóta adós vagyok ezzel az értékeléssel: vagy két hete befejeztem mind a két kötetet. Lássuk.

Az elsőben két kisregény kapott helyet: ezek – mai szemmel – az ifjúsági irodalom kategóriájába sorolhatók. Sarkvidéki romantika minden mennyiségben, kissé széteső formában, inkább novellafüzér, mint valódi regény szerkezettel.

Az első regény, az Aranyásók Alaszkában a Winnetou indulását idézi fel bennem, hogy lesz a kezdetben lenézett zöldfülűből rövid időn belül igazi vadnyugati sarkvidéki ’köminy gyärëk’. Felhő Bellew és cimborája, Dagi kalandjai kellemes szórakozást nyújtanak, de a Kincses sziget-nél nem komplikáltabb a mondanivalójuk. A Fehér Agyar egy farkasvérű kutya (vagy kutyavérű farkas) története. Londont láthatólag komolyan foglalkoztatta a kutyapszichológia, ehhez a témához többször hozzányúlt (A beszélő kutya, Az éneklő kutya, A vadon szava). Picit zavart az emberi lények ’isteni’ státusza a kutyalélekben; nekem – emlékeim szerint – a Fehér Agyaréval ellentétes irányú pályafutás A vadon szavában jobban tetszett*. Mindkét történet helyet kaphatott volna annak idején a Delfin Könyvek sorozatában.

A második kötet huszonegy novellája már inkább felnőtt irodalom; részben Alaszka, részben pedig a Déli Tenger vidékéről. Némelyik írás telitalálat (Messze földön, Északi Odüsszeia, Tüzet rakni, Egy szelet sült, Hej! Hej! Hej!), mások inkább osztályharcos jellegük miatt kerülhettek a válogatásba (A mexikói). Egészében véve mégis jobban tükrözik London írói erényeit, s ha a szerző írásaiból ajánlanék a Molynépnek, inkább ezeket javasolnám, mint a regényeket.

* Fekete István Bogáncsáról már nem is beszélve…


Hirdetés