LRn értékelése


>!
LRn
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018

Örülök, hogy a Gabo Könyvkiadó tető alá hozta ezt a válogatást – éppen itt volt az ideje, hogy a magyar SFF képviselőiről is készüljön egy színvonalas körkép. A kötet nálam teljesen betalált: a korábbról már ismert szerzők garantálták, hogy lesznek benne nekem való írások, a várólistámon szereplő szerzők megismeréséhez is hozzásegített, és persze (számomra) teljesen új neveket is felfedezhettem magamnak. Szép, keménykötésű kiadványt vehettem a kezembe, a borító is jól néz ki, bár utólag nem érzem jó választásnak, hiszen a válogatásban a fantasy különböző fajtái uralják a terepet, a sci-fit jóval kisebb számban képviselik a történetek. Jó, hogy kaptunk egy-egy kis bemutató szöveget a szerzőkről, a kötet elejéről vagy végéről azonban hiányoltam egy áttekintő elő- vagy utószót a szerkesztőktől.

A tartalommal maximálisan elégedett vagyok, a szövegek minősége felülmúlta a várakozásaimat. Persze nem egyformán tetszett az összes, voltak benne kiemelkedőbbek és kevésbé hatásosak is, de még a számomra kevésbé érdekes szövegek is jók voltak, az összkép mindenképpen figyelemre méltó. A nyitódarab, Moskát Anita Mesterhazugság című novellája nagyon erős felütése a kötetnek – nem is számítottam másra, a szerző munkái már korábban is bizonyították, hogy kreatívan, érzékenyen és izgalmasan használja fel a fantasyt. Az alapötlet – hogy a hazugság tartja egyben a világot – egyszerűnek tűnhet, de több értelmezési réteget is tartogat. Számomra ez volt az egyik legjobb darab a könyvben. Sepsi László Brúsz című novellája pedig a másik kedvencem a sajátos hangú narrátorával és az apránként adagolt információkkal: ez a szöveg sincsen túlbonyolítva, mégis nagyon hatásos volt.

A kötetben több meseátiratot is találunk, az egyiket éppen a nálam régóta várólistás Gaura Ágnestől, aki Hófehérke meséjének elemeit használja fel és értelmezi át Árnyék című szövegében, Rusvai Mónika Égigérő című munkája pedig a magyar népmesék motívumaiból építkezik. Mindkét novellát élveztem (hiába, no, szeretem az „újrahasznosított” meséket), felkeltették az érdeklődésemet a szerzők további munkái iránt. Kevésbé konkrétan, de szintén közös mesekincsek elemeiből indul ki az Eleven kék című novella Sziács Violától, hogy egy szépen megírt beavatástörténetet kapjunk; Buglyó Gergely pedig nem a mesék, hanem a kalandozós fantasyk világát idézi meg egy könnyedebb szöveggel, a varázslatos tárgyakat őrző csontvázak szemszögéből – ez egy kicsit lazább, ironikusabb történet, de azért van tétje is. Molnár B. Attila rámpa alatti trollja is jópofa szöveg, érdekes feldolgozása a motívumnak. Hangulatos történet Tallódi Julianna Féligaza is a kettészakadt városról, s Lőrinczy Judit Macskakövek című elbeszélése, bár hozzám kevésbé került közel, azt sikeresen elérte, hogy akarjak még olvasni a szerzőtől.

Baráth Katalin és Kiss Gabriella szövegei kicsit realistábban indulnak, aztán persze csavar egyet rajtuk a fantasztikum: a Halzsíros legenda már csak a környezet miatt is belopta magát a szívembe, nagyon szépen felépíti az egészet; a Vendégség pedig (részben) a személyes érintettség miatt volt borzongató, hiszen én is vidékről származom, és sok hasonló hangulatú jelenettel találkoztam már az ismeretségi körömben – szabályosan lelkifurdalásom lett, bár nálunk szerencsére nem így néz ki egy hazalátogatás. És ha úgy is a vidéki látogatásoknál tartunk, Veres Attila Fekete talánja is fincsi olvasmány volt – a szokásos bizarr hangulatot hozta, amit eddig is szerettem nála. Farkas Balázs novelláját, A nevetés ízét éreztem rokonnak vele, ez a szöveg is egy bizarr, furcsa történet, ahol a fojtogató atmoszférát még erősebbé teszi a kontraszt, hogy egy humoristáról szól.

László Zoltán szuperhős-története is tetszett, a megszokottól kicsit eltérő aspektusból mutatta meg a hősök külső-belső konfliktusait a Világvégékben, Sümegi Attila pedig a mágiát értelmezi függőséget okozó drogként Gúzs című szövegében (ez is nagyon jó volt!).

Összességében a kötet vége kevésbé tetszett, mint az első fele (persze ebben komoly része van annak, hogy jobban szeretem a fantasyt a sci-finél), de itt is voltak izgalmas szövegek: A jégkorszak tanúi például kifejezetten tetszett, és nagy várakozásokkal ugrottam neki Dragomán György írásainak is (a vele való ismerkedést régóta halogatom már, nem is tudom, hogyan kezdjem, hát elkezdtem itt…). Az első és a harmadik szöveg nem tett rám mély benyomást, a középsőnél (Híd) azonban már-már libabőrös lettem a gébicsektől. Az utolsó két történet (Takács Bogi és Brandon Hackett) nem annyira az én műfajom, különösen a Mesterséges istenek áll távol tőlem – no, nem a témájában, sokkal inkább a díszleteiben és stílusában.

Igaz, hogy éppen csak belekaptam minden szövegbe, de így is nagyon hosszúra nyúltam. Remélem, lesz még folytatása ennek a válogatásnak, én minden évben vevő lennék egy ilyenre. Mostanában egyébként is több novellát olvasok – persze megvan a varázsa annak is, amikor az ember folyóiratokból és online felületekről vadássza össze őket, de szélesebb réteghez fog eljutni egy-egy ilyen összeállítás. Az olvasó pedig nem fog csalódni, hiszen remekül szórakozhat, s közben nem más kultúrák, hanem a saját, magyar mindennapjaink problémáin is agyalhat, saját, magyar történetekbe ágyazva. Szóval még sok ilyet, hiszen önmagában is élvezetes olvasmány minden darabja, arról nem is beszélve, milyen jó kedvcsináló volt a szerzők további munkáihoz!


Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018

Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018

Hazugságokból emelt város, halála után vezeklő festő, újragondolt mesék, háborúzó mesterséges intelligenciák, fonák Magyarországok: tizenkilenc válogatott novella merész jövőképekről és bizarr álmokról ismert és új szerzőktől.

Hirdetés