Hegerobin értékelése


>!
Hegerobin
Karl Ove Knausgård: Játék

Lehetetlen külön kezelni az előző két kötettől, éppen ezért furcsállottam is eleinte, hogy miért nem ezzel kezdte a sort a szerző, hiszen az 1. kötetben az apjával kapcsolatos sok „visszahatás” forrása ebben a könyvben olvasható. Aztán lassanként ráéreztem, hogy így tudunk leginkább Karl Ove nézőpontjába kerülni, amikor úgy megyünk végig a gyerekkor eseményein, hogy a háttérben (ami ezúttal a jövő háttere) elmosódva ott vannak az elkövetkezők. Ott van az Apja, Anyja, Yngve, Geir jövője, mint ahogy már ő sem tud úgy nézni rájuk, hogy nem tudja, hova vitte őket az élet. A Harcomról még mindig csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, a „emlékezés abszolút hallása” és az irodalmi része egyaránt a legnagyobbak közé emeli Knausgardot.

P.s.: Ugyan tartottam a fordítóváltástól, de Patat Bence tökéletes munkát végzett (ugyan csak angolul olvastam még Knausgardot, de azért a jó fordítást asszem, lehet érezni norvégtudás nélkül is). És a Könyvfesztiválra jön is Karl Ove… komolyan, számomra nincs nála nagyobb rocksztár!


Karl Ove Knausgård: Játék

Karl Ove Knausgård: Játék

Monumentális életrajzi sorozatának harmadik részében a gyerekkorába kalauzol Karl Ove Knausgard. Ezúttal nem a felnőtt szerző tekint vissza fiatalabb énjére, hanem a kisgyerek meséli el, hogyan bukdácsolta végig a gyerek- és kamaszlét fájdalmas, felejthetetlen és kikerülhetetlen állomásait, testieket és lelkieket egyaránt. Családja a hatvanas évek legvégén költözött Oslóból Tromoyára, a könnyek, a szerelmek és az első traumák szigetére. A Játék megrázó krónikája annak, hogy milyen, ha egy családot nem a szeretet, hanem a félelem irányít. Központi figurája a Halálban megismert zsarnoki apa, akivel Knausgard végigbújócskázza az egész gyerekkorát, ám bárhová is rejtőzzön előle a házban vagy a szigeten, a férfi haragja mindenhol megtalálja.

Hirdetés