Andras_Kanai értékelése


>!
Andras_Kanai
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018

Kezdjük a legfontosabbal: ez egy üdítően remekbeszabott magyar kötet. Az igazat megvallva, nem is emlékszem, mikor olvastam hazai írók írásait ilyen kedvvel, jobbára csak a csalódásokat raktározom magamban (kivétel a 2050, de abban vannak negatív értelemben vett kakukktojások). De ez, Az év magyar science fiction és fantasynovellái antológia megerősítette optimizmusomat: nagyon jó zsánerszerzőink vannak, és alig várom, hogy a kötetben található szerzők új regénnyel jelentkezzenek. Megjegyzéseim:
1: érdekes, hogy sok írás magyar szereplőkkel és helyszínekkel dolgozik, ettől kap egy sajátos ízt az adott írás. Hogy ez jobb vagy rosszabb, mintha a science fiction univerzálisabb, angolszász verzióját választották volna, nem tudom. Nem vagyok biztos benne, hogy a magyar helyszínválasztás mindig indokolt – kivétel talán Baráth Katalin elbeszélése, az nem működne máshol.
2: a borítón science fictiont idéző képet látunk, de csak néhány novella sci-fi, a többi fantasy, weird/horror.
3: egy előszó nagyon jó lett volna, hiszen a két szerkesztőt dicséri a koncepció, amit a pályázati kiírásban közöltek is. A nem beavatott olvasóknak is jól jöhetett volna egy előszó.
4: kb. hetvenhét okot tudnék arra mondani, hogy nekem miért unalmasak már a meseátiratok és –újraértelmezések, de ez az én gondom.
5: nincs rossz írás a könyvben. Egy sem, pedig többségük nem sci-fi, és a magamfajta sci-fi sznobnak általában megterhelés a racionalitást valamilyen szinten száműző írásokkal azonosulnom. Mégis, ezek is jók voltak. Van színvonalbeli különbség a kötet novellái között, de az összkép nagyon-nagyon kedvező. Érződik a jó ízlés, a hozzáértés, az olvasottság.
6: mennyire egyszerű és nem kreatív címeket adtak a szerzők az egyébként kreatív novelláiknak: egyszavas címek, összetett szavak… a fantasztikus novellák jól elbírják a formabontóbb címeket (ld. a New Wave címadási tendenciáit). A címek alapján csak egy vagy kettőre lettem volna kíváncsi.
A kommentben beírtam az egyes novellákhoz az észrevételeimet. *-gal jelöltem, ami nagyon tetszett (a PW mintájára):

Moskát Anita: A mesterhazugság
A kötet első írása olyan magasra teszi a lécet, hogy a többinek azután már nagyon nehéz megugrania. (Érzésem szerint még egynek sikerül.) Egy képzeletbeli városban járunk, amelyet csak a kimondott hazugságok tartanak össze, de a vég elkerülhetetlennek látszik. Erős képek, szép mondatok, jó gondolat, ragyogó szövegfűzés és mondanivaló a civilizációnkról és a párkapcsolatokról. *

Buglyó Gergely: Hét perc és egyetlen pillanat
Ebben a fantasyban a csontvázak civilizációjának szemszögéből láthatjuk saját magunkat, a veszélyes, kincsre éhező embereket. Szórakoztató, ötletes darab (tinivígjáték néhol), könnyed, jó volt olvasni.

Sziács Viola: Eleven kék
A nászéjszakája előtt álló lányt még egy titokzatos és elképesztő éjjeli utazás várja. A mesét, falusi elbeszélést ötvöző, nem túl hosszú történet vége megdöbbentő és erős.

Rusvai Mónika: Égigérő
Mesenovella elvarázsolt kerttel. Kellemes, de nem nekem való.

Gaura Ágnes: Árnyék
Egy jólismert mese egy másik aspektusból való megvilágítása, továbbgondolása. Sötétebb és felnőttebb, mint a gyerekváltozat, és ettől érdekes.

Tallódi Julianna: Féligaz
Egy város, amelynek az egyik fele nem valóságos, de át lehet járni. Jó hangulat, jó szöveg, eleinte kicsit féltem a Mieville-áthallástól, de nem igazolódott be balsejtelmem.

Lőrinczy Judit: Macskakövek
Üdítő volt egy zsidó misztikával kevert elbeszélést olvasni az örökké vándorló hősről és az angyalról. (Csak a latin nyelvet hagytam volna ki belőle, az nekem nem illett bele.)

Baráth Katalin: Halzsíros legenda
Nagyon jól megírt, hangulatos, korabeli fantasy a második nagy háború idejéből. A vége, a megoldás különösen eredeti volt, a szereplőválasztás is parádés. *

Kiss Gabriella: Vendégség
Az „eidegenedett városlakók látogatása a hamisítatlan falusi rokonoknál, vidéken” séma érdekesen megcsavart változata.

Sepsi László: Brúsz
Ez nagyon-nagyon jó volt. Elképesztően szellemes írás, és a kötet legegyedibb narrációjával rendelkezik: egy monológból ismerjük meg a főszereplő furcsa világát, különös képességeit. *

László Zoltán: Világvégék
Szuper kis darab arról, hogy mit jelent belül szuperhősnek lenni. A szerző kreatívan tudott még egy aspektust bemutatni a rengeteg már ismert szuperhős-történet mellett: mi történik a szupertett előtt és után az eredetileg hétköznapi magyar emberekkel. *

Farkas Balázs: A nevetés íze
Egy standupos főszereplő? Jöhet, az egész írás kellemesen weirdes kifutású, sajátos hangulatú, Balázstól én bármit elolvasok, és ez sem volt kivétel. *

Sümegi Attila: Gúzs
Maradjunk annyiban, hogy a mágiával foglalkozó fiatal srác meséje biztosan nem nekem szólt, pedig jó ütemben, elegánsan összerakott darab.

Molnár B. Attila: Ne etesd a trollt!
A közhelyes cím ellenére egy rövid, pergős, egyedi sztorit kapunk alternatív történelemmel, különös lényekkel és egy jópofa Dosztojevszkij-utalással.

Veres Attila: Fekete talán
Azt hiszem, ezzel a Veres-novellával alapvetően az a bajom, mint a novelláskötetében az elsővel: nekem az nem elég, hogy egy sablonos történetben kicseréljük az elemeket. Ez egy jól megírt ujjgyakorlat, amit az (általam is) méltán dicsért szerző abszolvál, de semmi több. Cserébe viszont nagyon kellemetlen elolvasni.

Erdei Lilla: A jégkorszak tanúi
Klímaváltozás, okosotthon, indiai istennő – szépen összekevert novella a klímaváltozással megvert közeljövőből. Figyelemreméltó írás, jó gondolatok. *

Dragomán György: Kőasztal – Híd – Valhalla
Szerzőnk quibites írásaival úgy vagyok, hogy egyrészt nagyra tartom a stílusukat, másrészt megmosolyogtat a science fiction értelemben vett invenciók hiánya. Néha olyanokról ír, amelyeknek az ötletét már nagyon régóta, nagyon sokan megírták előtte. Itt azt csinálja, hogy a sci-fiből ismert sablonokat kimerevít, és egy másféle szempontból megvizsgálja: a Kőasztalban a hosszű űrhajóutak hatását, a Valhallában a virtuális valóságét. A Híd viszont a rendkívül rövid terjedelme ellenére telitalálat, egy Black Mirror-részre is ki lehetne húzni, ennek az egynek jár a *.

Takács Bogi: Erdőszellem, erdőszellem
Hazánk külföldön legsikeresebb / ismertebb szerzője ragyogóan tömörített science fiction történetet prezentált egy háború következményeiről, egy mesterséges lény és egy fiú szövetségéről. *

Brandon Hackett: Mesterséges istenek
Botond írta az egyik legambíciózusabb történetet, méghozzá jól. A nagyon távoli jövőben játszódó, MI által uralt Világegyetemben az uralkodás és az alávetettség kérdése a legfontosabb. A helyenként stapledoni sztori igazi hard SF, de érthető és elgondolkodtató, egy a lehetséges jövők közül. *


Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018

Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018

Hazugságokból emelt város, halála után vezeklő festő, újragondolt mesék, háborúzó mesterséges intelligenciák, fonák Magyarországok: tizenkilenc válogatott novella merész jövőképekről és bizarr álmokról ismert és új szerzőktől.

Hirdetés