vicomte P értékelése


>!
vicomte P
Malcolm J. Hunt: Kígyószív

Az Yneven játszódó klasszikus regények és novellák sokáig igen előkelő helyet foglaltak el a kedvenc fantasyjeim top listáján, és úgy gondolom, hogy a legjobbak, hangulatukat és világteremtő erőjüket tekintve simán felveszik a versenyt a manapság népszerű írásokkal is.
A világot megalapozó két első regényt számtalanszor elolvastam annak idején: a Wayne Chapman: A Halál havában és az Wayne Chapman: Észak lángjai szerintem tökéletesen megalapozta annak idején a M.A.G.U.S. szerepjáték világának hangulatát, még mielőtt egyáltalán maga a játék kijött volna. A Halál Havában tulajdonképpen egy klasszikus kard és boszorkányság történet modernizált változata spoiler, amelyben emlékezetessé formált szereplők keverednek bele egy olyan küzdelembe, amelyet egy sötét istennő, Orwella elvetemült hívei: boszorkányok, papnők és egy kaotikus lovagrend tagjai ellen vívnak. Az Észak lángjai mindezt kibővítette egy tényleg epikus, egész népek életét befolyásoló háborúval, amelynek a nyitó lépéseit ismerhetjük meg.

De nem csak nosztalgiából idéztem meg ezt a két könyvet, hanem mert a Kígyószív az ezekben megismert események következményeivel foglalkozik, és számos hasonló erénnyel büszkélkedhet, mint a neves előd.
Ezek közül az egyik, és számomra talán a legfontosabb, hogy annak ellenére, hogy számos korábbi eseményhez kapcsolódik a történet spoiler, mégis azok ismerete nélkül, önállóan is élvezhető.
Régi vesszőparipám, hogy a M* regények és novellák akkor fogják visszaszerezni a régi olvasóikat, és ami fontosabb, új olvasókat megnyerni maguknak, ha nem csak diplomás ynevológusok, hanem bárki számára élvezhető és érthető írások születnek. Ehhez szerintem a regény keretén belül minden esemény okát bemutató, és minden lényeges szálat elvarró cselekmény szükséges. Ez a regény pedig szerintem kiállja ezt a próbát.

A Kígyószív Orwella – a Chapman két első regényében is fontos szerepet játszó gonosz istennő – hívei: lovagok, papnők, boszorkányok és az istennő elátkozott teremtményei, az orkok közötti legnagyobb összecsapás krónikája. Az orkok, miután lerázták a nyakukból az őket szolgaságba taszító bűbájt megindulnak, hogy korábbi mestereiken véres bosszút álljanak, és földig rombolják a Kard Testvériségeként ismert orwellánus lovagrend legfőbb erődjét.
A sztori látszólag nem túl bonyolult, de a fő esemény, maga a várostrom is elég erős hívószó, hogy a Gemmellt kedvelők számára érdekes legyen. Ám ez a közel 500 oldalnyi szöveg messze nem csak az öldöklő csatáról szól, mert szerencsére közben irodalmi eszközökkel építi is Ynevet: számos olyan információ viszi előre a cselekményt és generál konfliktust, amelyekről eddig legfeljebb szabálykönyvekben, világleírásokban lehetett olvasni, de regényben, novellában még nem. A regény eseményei kapcsán néhány olyan dologra is fény derül, ami többé-kevésbé más megvilágításba helyez bizonyos világra vonatkozó alapvetéseket, és így még az Ynev eseményeivel és népeinek történelmével képben lévők számára is tartogat elgondolkozni valót a könyv.
Az orkok történelme, vad jelleme, legendás hősei, a törzsek egymás közötti viszályai és annak okainak megismerése mellett végre belülről láthatjuk, hogy hogyan működik a szerintem egyik legbizarrabb ynevi oximoron: a Kard Testvérisége. Számomra ugyanis nagyon nem evidens, hogy hogyan jöhetett létre és válhatott számottevő erővé egy olyan lovagrend, ami száműzöttekből, kitaszítottakból és a világ legelvetemültebb gonosztevőiből toborozza a tagjait és segítőit, akik egy olyan istennőben hisznek, amelynek szemében az árulás az elvárt viselkedési norma, a kaotikus viselkedés pedig az egyik legnagyobb erény. Nos, ha nem is lettem teljesen meggyőzve, hogy életszerű ez a rend, de néhány eklatáns tagjának bemutatása segített hihetőbbé tenni ezt a dolgot, bár itt azért éreztem, hogy az, ami miatt az egyes tagok Orwella hívévé szegődtek, kissé el lett kenve.

Az alapkonfliktusból fakadóan – mivel az orkok és a orwellánusok is messze állnak attól, hogy szimpatizálni lehessen velük – ez a regény inkább a grimdark hívei számára lesz vonzó. A mindkét oldalról válogatott főszereplőknek van ugyan néhány erénye, de kétlem, hogy azoknak, akik szeretnek azonosulni valamelyik szereplővel könnyű dolga lenne. spoiler

Talán csak egy kisebb hibát tudnék megemlíteni a szereplők kapcsán: a cselekedeteikben ugyan hangsúlyos a „gonoszság”, de a jellemüknek ezen aspektusa nem került olyan mélységben kidolgozásra, hogy olyan viszolyogtató, vagy embertelenül idegen legyen, mint például Renier vagy Boomen hasonlóan sötét lelkű figuráié.

Összességében ezt a regényt határozottan tudom ajánlani nem csak minden egykori és jelenlegi M.A.G.U.S. játékosnak, de bárkinek, aki egy sötét, akciódús, igényesen megírt magyar fantasyt szeretne olvasni, ami önállóan, akár a közvetlen előzmények ismerete nélkül is élvezhető.

2 hozzászólás

Malcolm J. Hunt: Kígyószív

Malcolm J. Hunt: Kígyószív

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A XIV. zászlóháború befejeztével Észak lángjai kihunytak ugyan, ám Gro-Ugon földjén új harc veszi kezdetét. Az orkok vérrel és erővel összekovácsolt törzsszövetsége fellázad a Kard Testvériség lovagjainak uralma ellen, és a rend fellegvárának, Reagnak az ostroma akár a mindent eldöntő csatát is jelentheti. Az orkok küzdelme egyszerre szabadságharc és vallási háború, hiszen korábbi uraik egyben gyűlölt teremtőjük, Orwella fanatikus hívei is.

Miközben Egar din Branig, a lovagrend hadmestere rá kell döbbenjen, hogy legfőbb ellenségei a várfalakon belül vannak, az orkok között, a matriarchátusban élő Holdimádók törzsének sámánja olyan titkokra bukkan, amely egész törzse létét fenyegeti.

Malcolm J. Hunt második regénye Reag ostromának lebilincselően izgalmas történetével mutatja be a kardlovagok életét, az orkok történelmi tettét, valamint Orwella egyszerre szent és átkozott misztériumait. Az ádáz csatákban az emberek és orkok mellett a Kárhozat Asszonyának két eszmerendszere, az arc nélküli hatalom és a pusztító erő útja is összecsap – ékesen bizonyítva, hogy a Kígyószív két viperájának küzdelmeiben csakis egy igazi győztes lehet.

Hirdetés