Róbert_Rákos értékelése


>!
Róbert_Rákos
Gabriel Wolf (szerk.): Robot / ember

Gabriel Wolf (szerk.): Robot / ember science fiction antológia

Mint az antológia egyik szerzője, nehéz elfogulatlanul véleményt formálni erről a kötetről, nyilván nem is lehet, mégis szeretném megtenni.
Miután elolvastam a novellákat, az jutott eszembe, hogy aki szereti ezt a műfajt, nagy csalódást nem fogunk okozni neki. Minden novella tartogat valami pluszt, ami miatt kiemelkedő és szerethető. Megmozgatják az elmét és a lelket, pont úgy, ahogy azt egy sci-fi antológiától el is várhatjuk. A témák aktuálisak, a stílusok változatosak és ha szabad ilyet írnom, érződik a törődés ezen a kiadványon. Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy rajongók készítették rajongóknak szeretettel.
Személy szerint pedig ezúton is köszönöm a kiadónak elsősorban azt a hangnemet, amivel mind felénk, szerzők felé, mind az olvasók felé kommunikálnak, no meg azt, hogy a helyére tették azt a rengeteg vesszőt, amik pl. az én eredeti szövegemben össze-vissza vándoroltak. :) Őszintén remélem, hogy az, aki a kezébe veszi ezt a kötetet nem csak jól fog szórakozni, hanem értékes gondolatokkal és érzelmekkel is gazdagodik majd.


Gabriel Wolf (szerk.): Robot / ember

Gabriel Wolf (szerk.): Robot / ember

Ez a kötet az Arte Tenebrarum Könyvkiadó 2018 júliusában indított sci-fi pályázatának eredménye.
A címadó mű ismertetője:

2074-ben kifejlesztenek egy mikrochipet, amely kizárólag szerves anyagot tartalmaz. Ezáltal kompatibilisebb az emberi szervezettel, mint bármilyen szintetikus implantátum. Ezzel a technológiával három évvel később már komplett emberi szerveket képesek létrehozni. Nem kell többé donorra várni a transzplantációnál. A szerveket egyszerűen legyártják, akár a gépalkatrészeket.
2100-ban megalkotják az első szerves anyagokból álló androidot, azaz embernek látszó robotot. Mivel a lény minden alkatrésze szerves és élő, így valójában nem is minősül gépnek. Ez egy új faj, új törvények vonatkoznak rájuk. Az élő robotokat először veszélyes munkákra, életmentésre használják, mivel ugyanarra képesek, mint az ember, ám életük „mégsem ér annyit”. Egyre nagyobb számban gyártják az olcsó, feláldozható munkaerőt, egészen addig, amíg számuk már elér egy veszélyes szintet. Mire az emberiség észbe kap, háború tör ki. A robotok fellázadnak teremtőik ellen. Az első robotháborút az emberiség nyeri. Ám egyvalamivel nem számoltak: A robotoknak nincs szükségük húsz évre ahhoz, hogy csecsemőből felnőtté fejlődjenek. Néhány nap alatt újragyártják magukat, és pótolják veszteségeiket. Ekkor tör ki a második robotháború. Ezt már a gépek nyerik. Az emberiség kipusztul. A legendák szerint legalábbis.
2500-ban senki sem biztos benne többé, hogy mi is történt pontosan négyszáz évvel azelőtt. A több milliárd ember és robot harcának és megsemmisülésének senki sem ismeri a pontos eredményét. A Föld lakossága elvileg robotokból áll. Azonban mivel nincs műszer, ami képes lenne kimutatni bármilyen különbséget is a robot és az ember között, így senki sem tudja egymásról, hogy micsoda. Sőt, még önmagukról sem.
A robottársadalom paranoiásan keresi az emberiség utolsó túlélőit, és nyomoz önmaga után. Többé senki sem biztos semmiben.
Egyetlen dologra emlékeznek csak az emberekkel kapcsolatban: arra, hogy mind őrültek voltak. Vagy lehet, hogy inkább a robotok azok?