Ákos_Tóth IP értékelése


Ákos_Tóth IP>!
André Malraux: Királyok útja

A sötétség mélyén 2.0, avagy hogyan lett Franciaország klimaxos gyarmattartóból büszke – ám attól még büdös – hulla…

André Malraux-t korábban a létező legsúlyosabb és legatmoszferikusabb I. világháborús tájkép megörökítőjeként jegyeztem meg magamnak – Lázár című regénykéjében egy hosszabb epizódban ábrázolja a gáztámadás utáni őrületet, fejvesztettséget, a természet, a szétbombázott anyaföld, a mindent elborító halál nyálkás valóságát. Akkor megnyerte a bizalmamat, de viszonylag sokáig tartott, míg újra kézbe vettem – ám ezúttal is maradandót alkotott, sőt, mindenre rátett egy lapáttal.
A Királyok útja ugyanis egyszerre szól egy ambiciózus, lehetetlennel határos expedíció megpróbáltatásairól, a Hemingway-féle férfiideál mocskos, dzsungelszagú öregkoráról, valamint jelképesen a saját maga romjai alatt fulladozó gyarmatbirodalom utolsó rúgásairól. Menthetetlenül sötét tónusú olvasmány, egyszerre gördülékeny és mégis körülményesnek ható szövegezéssel. Malraux párbeszédei csodásan természetesek, nem veszik tudomásul a beavatatlan olvasó jelenlétét, de ettől válnak igazzá és hitelessé. A szereplők közötti feszültség szinte kézzelfogható, és éppen azokon a pontokon lendíti előre a cselekményt, ahol látszólag megtorpanna. Rettentően jól kitalált történet ez, amiben a nyilvánvaló eseményfolyam valahogy beszűkül, úgy válik erősen jelképessé, mint egy Terrence Malick film sztorija – pedig itt még csak nem is jellemzőek a belső monológok. A regény közepén egy viszonylag hosszabb részben kerül bemutatásra a dzsungelben zajló „kincskeresés”, mely cseppet sem hasonlít a romantikus kalandregényekben megismert munkához: az erdő kiveti magából az embert, az ősi romokban nincs semmi magasztos és misztikus, ugyanakkor mindenen eluralkodik az élővilág, a természet visszahódítja a rövid életű civilizációk maradványait.

Az egyébként végig izgalmas, talán hangulatban A félelem bérét idéző utazás mögött külön feszültségforrást jelent Perken és Claude kapcsolata. A páros a regény indulásakor egyből a férfi mivolt mélységeit tárja fel, ilyen tekintetben pedig Perken nemcsak egy kapuzárási pánikos, kiégett, a halálra – mármint a méltó halálra! – egyre többet gondoló, eszmékkel körülbástyázott alak, hanem maga az őserdő mélyén megkopott és elnyűtt fehér ember, az uralkodó, akit felemésztett a birodalma, és ezzel együtt identitása és emberi mivolta is sérült. Kitűnő látlelete ő az Indokínában szép lassan kivérző francia jelenlétnek, akárcsak Grabot, aki Joseph Conrad Kurtz-éhez hasonló misztikus árnyként lebeg be az olvasó tudatába, majd egy darab romlott húscafatként realizálódik, és borítja fel hőseink minden tervét és álmát.

Rém közhelyesen: nagyon mély könyv. Szebben: tele van gondolattal és érzelemmel, bonyolult, de fejtegethető. És igazán hangulatos! Készítem a következő Malraux-t!

>!
Magvető, Budapest, 1977
182 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632705750 · Fordította: Rónay György

André Malraux: Királyok útja

300 Ftkonyvantikvar.hu antikvár
360 Ft-tólRégikönyvek.hu antikvár
200 Ft-tólMolyok eladó könyvei
Könyvtár
André Malraux: Királyok útja

A fiatal Malraux második regénye, a Királyok útja ellentétben első és későbbi regényeivel csak rendkívül lazán kapcsolódik politikai eseményekhez: alapproblémája nem a társadalmi cselekvés, a forradalom vagy ellenforradalom lehetőségeinek, perspektívájának felvázolása, hanem a határhelyzetbe került magányos individuum helyzetének, létmódjának tisztázása. A mű kérdésfeltevései az egzisztencialista regényt előlegezik, de annak tézisszerűsége nélkül.
A regény két főhőse, Claude Vannec és a titokzatos Perken Kambodzsában találkoznak. Claude régész, ősi sziámi emlékek után kutat, a hajdani Királyok útja nyomán akar becses műemlékeket, templomokat, szobrászati remekeket feltárni. Az idősödő kalandor, Perken, már első találkozásukkor mély benyomást tesz rá: rábeszéli, hogy kutassanak együtt a dzsungelben, vállalják az állandóan fenyegető életveszélyt, az egymással is viszálykodó törzsek támadásait. A felfedező út során lassan fény derül Perken múltjára, arra, hogy korlátlan befolyása, hatalma volt a moik törzse felett, és valamiképp vissza akarja szerezni ezt a befolyást. A műkincsek is inkább azért érdeklik, hogy zavaros vagyoni viszonyait rendezze. A két barát küzdelmes útja végül Perken halálával zárul, de a könyv egésze is a halállal szembenéző, a túlvilágban nem hívő, az egyéniséget kiteljesíteni, „megbizonyosítani” vágyó magányos emberről szól. – Kitűnően megírt, klasszikus értékű mű.