Joshua182 értékelése


Joshua182>!
Terry Pratchett: A mágia színe

Jelentem, megkezdtem végre kalandozásaim a Korongvilágban!
Nem bántam meg! Bevallom, bár a Manák után sejtettem, hogy élvezni fogom, de arra nem számítottam, hogy ilyen mozgalmas lesz, ennyiféle helyszínen kalandozhatok, a történetet pedig ilyen változatos karakterek színesítik majd.
Önmagában tehát adott minden egy remek könyvhöz, emellett a történetvezetés is tetszett, de ami a legnagyobb erénye, az kétségtelenül a humor! A nem mindenütt tipikusan, de azért érezhetően angol, jelentős önreflexív töltettel rendelkező poénok, helyzetkomikumok tömkelege nagyon élvezetessé teszi az olvasást. Bár még csak ismerkedem vele, de abban biztos vagyok, hogy a szerző olyan ember volt, aki jóízűen tudott kacagni önmagán is, az ilyesmit pedig nagyra értékelem.
Széltoló remek karakter, több jellemvonásában is magamra ismertem (szerintem nem én vagyok az egyetlen), de a többi szereplő is, a városlakóktól kezdve a varázslókon át, egészen az epizódszereplő trollokig és egyéb lényekig bezárólag – amellett, hogy viccesek – felvonultatnak és kifiguráznak egy-egy sztereotípiát és/vagy darabkát a személyiségemből, biztos vagyok benne, hogy mindenki magára fog ismerni a könyv valamely pontján.
Pozitív, hogy a sok humor ellenére sem válik a könyv komolytalanná, egy-két elejtett megjegyzésből világossá válik, hogy Pratchett nagyon is tisztában van pl. a téridő természetével vagy épp a párhuzamos dimenziók elméletével, a Korongvilág szándékosan nyakatekert és mágiával megbolondított fizikája számomra egy felszólítás, hogy ne vegyük olyan véresen komolyan az életet, és tudjunk nevetni olyasmin, amit egyébként értetlenséggel vegyes tisztelettel szemlélnénk.
Remek érzés, hogy még 30-40 rész hátravan ebből a monumentális kalandból, bár a rekeszizmom és a könnycsatornáim lehet, hogy más véleményen lesznek a végére. A fél csillag levonásommal senki ne törődjön, az csak annak szól, hogy biztos lesz majd ennél (is) jobb rész a sorozatban.
Alig várom, hogy visszatérjek, csak előtte kerítek néhány tudákos körtefa bútort, kitanulom a hidrofób mágiát, és irány a Perem! Vagy a Tengely… vagy… tökmindegy! :)

16 hozzászólás

Terry Pratchett: A mágia színe

Terry Pratchett: A mágia színe

Valahol messze, az űr egy eldugott zugában lavíroz A'Tuin, a gigászi teknőc. Hátán a lenyűgözően őrült, páratlanul szórakoztató, sosem látott hősöktől és elvetemültektől hemzsegő Korongvilág… Kard és varázslat. Bárd és kacagás. Kalandok a világ pereméig – és még annál is tovább!