Kuszma P értékelése


>!
Kuszma P
Don DeLillo: Fehér zaj

Fülszöveget írni nem habos sütemény. De még csak nem is instant kávé. Hanem nehéz kenyér. Pláne, ha mink is van? Egy gigantikus posztmodern klasszikusunk, mintegy mellékesen kirajzolódó alternatív történelmi háttérrel, számos extrém szereplővel, borsos (de kellően áttételes) társadalomkritikával, látszólag irreleváns párbeszédekkel és meglehetősen eklektikus forgatókönyvvel, amely hajlamos pont nem arra kanyarogni, amerre szerintünk kanyarognia kéne. Ilyenkor a fülszövegíró többnyire 1.) megpróbál sikeríteni egy röpke cselekményvázlatot max. három-négy mondatban, de olyat, hogy a reménybeli vásárló épp csak annyira zavarodjon tőle össze, hogy még el akarja olvasni a könyvet 2.) és ha ideje engedi, esetleg egy-két mondatban leszögezheti (a félreértések elkerülése végett), hogy ez egy posztmodern klasszikus. Mert a posztmodern klasszikusokat egyesek rendszeresen összekeverik a bénán megírt epikus regényekkel, és nem árt, ha a fülszöveg erre az eshetőségre is felkészül. Ezek figyelembe vételével már egészen vállalható irományokat lehet a belső fülre biggyeszteni, amelyek mindazonáltal meglehetős gyakorisággal fognak spoilert tartalmazni, ráadásul alapvető hátrányuk, hogy puszta létezésükkel olyan cselekményszálakat emelnek ki, amelyeket az író (vagy a reménybeli olvasó) esetleg nem annyira tartana fontosnak. Úgyhogy én bátorkodnék felajánlani három változatot – a nagyobb diverzifikáció érdekében.

a.) Metaforás:
Képzeljük el, hogy a Nagy Amerikai Epikus Regény egy csábítón megvetett ágy, puha dunyhákkal, jó szagú párnákkal, meg minden. Képzeljük el, hogy belefekszünk. Továbbá képzeljük el azt is (ha már úgyis képzelődünk), hogy ebben a puha ágyban, a lepedő alatt számos borsószem van eldugva – úgyhogy csak fészkelődünk, forgolódunk, de valami mindig nyomja az oldalunkat, kizökkentve minket a komfortzónából. Na, ez a borsókkal teli ágy a Fehér zaj. Borsószem-királykisasszonyoknak ajánlom.

b.) Progresszíves-radikálisos:
Mit érdemel az a bűnös, akinek Elvis és Hitler csak egy koordináta-rendszerben vizsgálható, mert filozófiai gondolkodása annyira kiürült, hogy etikai különbségtételekre már-már képtelen? Mit érdemel az a társadalom, amely életét szupermarketekben éli le? Aki jódolgában már nem is a dolgoktól retteg, hanem a dolgoktól való rettegéstől? Megmondom, mit érdemel: egy nagy toxikus méregfelhőt a pofájába, azt. És lőn.

c.) Szintfelmérős:
Definiálja a Nagy Amerikai Halálfélelem fogalmát! Mi a különbség a halálfélelem és a halálfélelemtől való félelem között? Ha semminek sincs már értéke, akkor vajon az életnek van értéke, vagy csak annak van értéke? Fejtse ki 500-600 oldalban. Pluszpontért: olvasmányosan.

11 hozzászólás

Don DeLillo: Fehér zaj

Don DeLillo: Fehér zaj

Jack Gladney professzor egy amerikai egyetemi városkában tanít, zavaros családi viszonyok közt, sok házasságból sok gyerekkel, feje körül a tudományos fontoskodás glóriájával. A lomha kisvárosban mindenki függőkertes plázákban, buja szupershopokban, testhezálló gyorsbüfékben, csillapíthatatlan fogyasztási lázban, kékesen derengő tévéfényben, elektronikusan áradó információkból jól értesülten éli mindennapjait. A légmentesen illeszkedő digitális díszleteken itt csak egyvalami üt rést, a félelem a felfoghatatlan, egyszeri és mindnyájunkat utolérő „eseménytől”. Vagyis a haláltól. A hetvenéves szerzőt, a mai amerikai próza meghatározó alakját a posztmodern irodalom előfutárai közt ünneplik. A tizennégy regényével zajos sikereket arató, hazai és nemzetközi díjakat besöprő kultuszíró Fehér zaj című regénye a Time magazin „Minden idők 100 legjobb könyve” listájára is felkerült, sőt szerzőjét a Nobel-díjra esélyesek közt emlegetik.