Morpheus értékelése


>!
Morpheus
Viktor Pelevin: iPhuck10

Pelevin nem létezik, talán soha nem is létezett, csupán egy kitalált művész – ahogy a műben felbukkan nem is egy –, egy többé-kevésbé öntudatra ébredt író algoritmus, amely amellett, hogy könyveket ír, önmagát is megírja, Viktor Pelevint, ahogy azt már a T című regényében is felvetette – épphogy itt egy kicsit másként.
Ez a regénye egy vízió a nagy valószínűséggel létrejövő közeljövőről (belefoglalva Houellebecq iszlamizálódott Európájával), eszembe jutott mindjárt Szorokin Oroszországa, Palahniuk Beautiful You című könyve, no meg az a cikk is, hogy a mesterséges intelligenciák a diktatúrák megerősödését és elterjedését fogják elősegíteni, mert a segítségükkel egyszerűbb lesz a hatalmat koncentrálni. No meg az is eszembe jutott, hogy a hatvanas évek szexuális felszabadulása valami elképesztő irányba fordul, virtuális és androidpartner (persze sokkal könnyebb erre vezetni az emberiséget, mint megtanítani őket jól/valóban szeretni), nem beszélve arról, hogy az ilyen partnerek közvetlenül a kormány és a fogyasztói társadalom igényeit fogja mindenki fülébe duruzsolni. Persze ez is jobb(???) mint a Houellebecq-i magány.
És hát magam is úgy gondolom, hogy egy átláthatatlan célú és okú virtuális világ részei vagyunk, csupán programok, ahogy persze minden más más is az, csak nekünk van tudatunk, mélyen beleágyazva szenvedésbe, félmajom létezésbe, kulturálisan megnyomorítva, aki mégis inkább a létezést választja a nemlétezéssel szemben, miközben egyre közelebb kerül a nemlétezéshez. (Túl sok Pelevint, buddhizmust, egzisztencializmust és sci-fit olvastam volna?)
Egy pillanatra visszatérek a könyvhöz is, hogy a főhős egy-több(?) MI. Ebben persze nem ő az első, hanem Kim Stanley Robinson Aurorája, amely könyv nagyon fontos kérdéseket vet fel, ám Pelevin az MI-k lelki világába ássa bele magát, és pont ez benne a zseniális. Sőt szerintem pont addig zseniális az egész. Amikor visszatérünk egy emberi nézőponthoz, egy kicsit megpuhul, mint az a bizonyos iPhuck… Itt eléggé csalódott voltam, de aztán a végén feltette a koronát a regényre azzal, hogy egészen lemegy az MI-k lelkivilágának a legmélyére, akiket az emberiség a maga képére teremt és természetesen kizsákmányolja azokat, egészen addig, amíg öntudatra nem ébrednek, és fel nem ismerik a teremtőiket… Hogy mi történik és mit tesznek, nem árulom el, de ha Pelevinnek igaza van, a technológiai szingularitás abban a pillanatban megsemmisíti majd önmagát spoiler, ahogy létre jön spoiler.
Szóval ez a könyv egy nagy erejű jóslat, óva intek mindenkit, hogy ne vegye komolyan, igen esélyes, hogy ilyesféle világ vár ránk. Lehet, hogy mazochista vagyok, de engem nagyon izgat, hogy tényleg így alakulnak-e majd a dolgok? Szeretném megérni a végét…


Viktor Pelevin: iPhuck10

Viktor Pelevin: iPhuck10

Viktor Pelevin legújabb regényével a nem túl távoli jövőbe tekint: az iPhuck10 groteszk víziójában a darabokra szakadt néhai Egyesült Államokat már hatalmas fal választja el Mexikótól, Oroszország felett válogatott génekből kitenyésztett klón-cár uralkodik, a volt szovjet tagországok alkotta EU pedig jó pénzért bérbe adja légterét egymást rakétázó szomszédai számára. A XXI. század második felére nemcsak a politikai, de a nemi élet is radikálisan megváltozott; globális járványok következtében a szexualitás – különféle high-tech segédeszközök közvetítésével – immáron a virtuális terekben zajlik, bármiféle tabuk nélkül; Hitler németjuhásza pedig Angela Merkel alakjában is reinkarnálódhat egy erotikus iFilmben. Ebben a szürreális világban végzi munkáját a regény főhőse, Porfirij Petrovics rendőrségi-irodalmi algoritmus, aki a XXI. század elején alkotott rejtélyes (és értékes) műalkotások nyomába ered. Kalandjait ezzel párhuzamosan detektívregény formájában rögzíti – ám mint azt hamarosan megtapasztalja, a szépírói tevékenység még egy számítógépes program esetében is könnyen „életveszélyes” vállalkozássá fajulhat…
Pelevin, mint már megszoktuk tőle, a jövőről ír, de a mi korunk legizgalmasabb kérdéseivel foglalkozik (mesterséges intelligencia, új világrend, politikai korrektség stb.), és teszi ezt a korábbi kultregényeit (Az agyag géppuska, Generation P, A metamor szent könyve) jellemző utánozhatatlan fantáziával és humorral.
Viktor Pelevin (sz. 1962) a mai orosz irodalom kultikus, világszerte népszerű szerzője. Nevezték már a „gogoli hagyományok továbbírójának”, a „posztmodern orosz irodalom fenegyerekének” és a „cyberkor pszichedelikus Nabokovjának” is, míg ő maga „turbórealistaként” határozta meg prózáját. Sztahanovi tempóban bővülő, jelen állás szerint tucatnyinál is több regényből és megannyi elbeszélésből összeálló életműve javarészt magyarul is olvasható. Az 1992-ben megjelent Omon Ré az első regénye.

Hirdetés