Csabi P értékelése


>!
Csabi P
Dajka Gábor – Komor Zoltán (szerk.): Robotcigány

Ez a legfrissebb bizarro kiadvány tulajdonképpen egy magazin, fanzine, ahogy a borító mondja, valójában egy válogatás. Egy magazintól azt várnám, hogy friss legyen, újdonságokkal teli, erről a kiadványról viszont hamar kiderült, hogy zömében second-hand írásokat tartalmaz, többet pl. a Chemtrail Kaméleonban már olvastam. Mondjuk G. Arthur Brown írásai jók, ezzel nincs is baj.
A bevezetőben a főszerkesztő mindjárt egy jó nagyot rúg a „hivatalos” magyar irodalomba, úgy mint: a magyar irodalmi életet kielégületlen bölcsészek folyamatos önfellációt folytató terápiás csoportjai és fantasy-függő háziasszonyok sátánimádó szektái irányítják. Nos, nem mondom, hogy nincs ebben valami féligazság. Viszont a KMTG-re egy rossz szava sincs, ami vagy azt jelenti, hogy nem eléggé tájékozott, vagy csupán hamar elenyésző jelenségnek tekinti a magyar irodalomnak az Ómagyar Mária siralomtól a bizarro teljes térhódításáig terjedő érájában.

A szerzők három csoportra oszthatók, vannak a magyar bizarro jeles képviselői, aztán két kanonizált magyar szerző is felbukkan (DrMáriás és Nemes Z.), valamint három amerikai vendégmunkás.
Mellick és Brown írásai a legjobbak, ezek inkább az abszurd felé hajlanak, Hackle novellája azonban a jól ismert anális behatolás – vérfertőzés – fekália szentháromságában mozog.
DrMáriás írása valószínűleg az ürítés témaköre miatt kerülhetett a gyűjteménybe (Kakilni) egy 2001-es kötetből kiemelve. Nemes Z. három írással is szerepel, A David Hasselhoff-lázadás, ígéretes címe ellenére csupán egy rövid vázlat marad, a második, a Bobrape már betagozódik a fent említett szentháromságba, úgy sejtem egy szabadvers lehet ez. A világuralom magányossága is egy ánusz meghódításával kezdődik, aztán elvesztettem a fonalat, mint egy túl mélyre felhelyezett tampon balesetnél.
Akkor nézzük a derékhadat, merüljünk el a fekáliában és az ánuszokban. Kezdjük Komor Zoltánnal, a magyar bizarro élharcosával. Első novellája, a Fityma gólem nekem tetszett (ellentétben valószínűleg a rabbi tanáccsal), ha egyszer elhagyná ezeket a kényszeres gusztustalanságokat, még valami széles körben is olvasható dolog is kikerülhetne a keze közül. Ebben az írásban a rabbi a saját kitépett szakállszőreivel varrja össze az immár feleslegessé vált fitymákat gólemmé. A többit képzeljétek el (úgysem tudjátok). Most a mészárost, most a mészárost!, kiáltja egy helyütt, és azt gondoltam, ez itt már a rendszerkritika, de mégsem. A Mohamedákó című rövid novella bátor írás, amennyiben egy fatvát kockáztat a szerző, amúgy csak egy pöcsről van benne szó. A Vazelin-matyó némileg a Mellick írásra rímel (abban egy nyalókafejű embert nyalogatnak lelkesen, ebben viszont a matyók vazelint izzadnak, amit lelkesen gyűjtenek be a függők). A vazelin téma olyan mélységig ki van vesézve a műben, hogy ennél mélyebbre már csak urológusok jutottak a témában.
Nézzük a főszerkesztő, Dajka Gábor írásait. A ravioli-ügy-ben jól utánozza Brownt, de semmi érdekes. A Dinamikus növekedés viszont sokkal jobb, kevesebb ánusz, több abszurd. A főszereplő egy dinamikusan növekvő vállalatnál dolgozik, de egy nap megfertőződik a wc-n, és a testében egy dinamikusan növekvő cég indul fejlődésnek. Társadalomkritika fanyar humorral. Ő jegyzi a címadó, A robotcigány című művet is. Visszafogott írás, ezzel eléggé ki is lóg a mezőnyből, pedig valami ütősebbet vártam, ha már a bevezető ígérete szerint reggelre felzabálja az összes $@!% kortárs köteted, a könyvtárad maradékát pedig nemes egysszerűséggel fogja, felgyújtja, levizeli, majd feldugja a saját seggébe.
A maradékból még megemlítem Böszörményi Márton: A keselyű $@!% álma című írását, ami egy sötét, jól végig vitt történet, ha még meg is tanulna írni a szerző, sokra vihetné.
Valószínűleg slusszpoénnak szánták a végére Gulisio Timea Orbanizáció című írását. Ebben a főszereplő kis Orbán Viktor klónokat nevel a bőre alatt, majd megszüli őket. Az ominózus név ellenére nem éreztem, hogy ez valami rendszerkritikát fogalmazna meg, elég zavarosnak tűnt az egész.

Muszáj pár szót ejteni a kiadvány külalakjáról, nos, ez engem leginkább a ’80-as évek egyetemi lapjainak összehegesztett stenciljeire emlékeztetett, illetve a ’90-es évek szörnyszüleményeire, amikor rászabadult a magyarokra a windows, magával hozva mindenféle kreatív szövegformázási eszközt, és azok végletes kiaknázását. A bizarrság azért nem mindenhol helyettesítheti az ízlést.
És továbbra is javaslom egy korrektor alkalmazását.

6 hozzászólás

Dajka Gábor – Komor Zoltán (szerk.): Robotcigány

Dajka Gábor – Komor Zoltán (szerk.): Robotcigány

VIGYÁZZ, MERT AMÍG ALSZOL, A ROBOTCIGÁNY FELZABÁLJA A SIMON MÁRTON KÖTETEID!

Néha van egy olyan gyanúm, hogy a magyar irodalmi életet kielégületlen bölcsészek folyamatos önfellációt folytató terápiás csoportjai és fantasy-függő háziasszonyok sátánimádó szektái irányítják. Hogy az évszázados portól füstölgő, állami tőkeinjekciókból életben tartott, rothadó húskupacokként létező folyóiratokon és a harmadosztályú mágikus lovagregényeken túl egyszerűen nincs élet, nincs semmi. Senki nem ment meg minket ebből a ragacsos, szürke, monoton posványból.

Most azonban eljött közénk a robotcigány!

Egyenesen az Uránusz hatodik gyűrűjéről érkezett, és jaj annak, aki az útjába merészel állni! Mit neki jóizlés, mit neki kulturkampf! Egyetlen küldetése, hogy szétrobbantsa a halálszagú irodalmi élet unalomból és modoros kézfogásokból épült kőfalait, majd ha sikerrel járt, magával is végezzen.

Vigyázz, mert rozsdától recsegő bádogteste lehet, hogy holnap a te ablakod alatt tűnik fel, és ha nem eszmélsz időben, reggelre felzabálja az összes ki***ott kortárs köteted, a könyvtárad maradékát pedig nemes egyszerűséggel fogja, felgyújtja, levizeli, majd feldugja a saját se**ébe. Mielőtt végleg távozna, az is lehet, hogy búcsúzásképp odarecskázik a küszöbre, vagy megerőszakolja a kutyádat.

– Dajka Gábor (főszerkesztő) –

ANYUKÁD CSÚNYA LEHET KIKOCKÁZVA!

Az etnikai és a robotikai kérdések igen kényes témának számítanak modern korunkban, így kizárólag a legkiválóbb robotetnikai szakembereket kerestük meg, hogy tudásukkal és éleslátásukkal emeljék eme tudományos, és talán egyben szórakoztató publikáció színvonalát. Képzelhetitek, magunk alá is fostunk, amikor még Carlton Mellick III is rá bólintott a dologra. De nincs most időm ezt bővebben kifejteni, mert épp meg kell magyaráznom Arthur Conan Doyle-nak, miért is nem hozta le a Robotcigány a tintahal pornóját. (Bocs, Doyle, mi itt kizárólag szépirodalommal foglalkozunk, próbálkozz talán az ÉS-nél.)

– Komor Zoltán (szerkesztő) –

Hirdetés