klaratakacs +SP értékelése


>!
klaratakacs +SP
G. Szabó Judit: A macskát visszafelé simogatják

Az első gondolatom Juditról az volt, hogy mekkora hisztérika. Aztán rájöttem, hogy nem felnőttként kellene megítélnem, hiszen én is fortyogtam sokat ennyi idősen, magamban, nem kimondva a dolgokat.
A tinédzser, középiskolás évek borzalmai a mai napig semmit sem változtak, ugyanazok a nyűgök jutnak minden tizenévesnek. (Mennyire utáltam középiskolás lenni…)
Jutka memoárjait olvashatjuk, ahogy 14-15 évesen visszaemlékszik, anyahiányra, igazi testvérharcokra, iskolaváltásra, az oktatási rendszer ma is fennálló igazságtalanságaira „Mert egy gyereknek úgysem lehet igaza egy tanárral szemben”. Átélhetjük vele az összes testi-lelki változást, ami ebben a korban zajlik, szerelmeket, jól-rosszul sikerült csókokat.
A szöveg ma már kissé erőltetettnek tűnik, de ki tudja, én még csak -3 éves voltam a regény megjelenésének idején.

1 hozzászólás

G. Szabó Judit: A macskát visszafelé simogatják

G. Szabó Judit: A macskát visszafelé simogatják

„Amikor te lettél a mi mamánk, akkor én még kis hülye voltam, és nem tudtam, hogy engem nem fogsz szeretni. Csak aztán mindig jobban megnőttem, és mindig jobban rájöttem.” Ilyet persze hangosan soha nem mondana a nevelőanyjának Judit, de éjszaka a kórházban, ahol az ember úgysem tud aludni, sok minden kimondható, vagy legalábbis végiggondolható. Juditnak most bőven van ideje a magányos párbeszédre, hiszen jó darabig nem rohanhat úszni, dzsúdózni, huzakodni ikertestvérével, a lüke Ágival, hiszen feküdnie kell. Mivel ledobta a hátáról egy Juci nevű ló. Csak hanyatt fekszik, kispárnával a harmadik csigolyája alatt, és gondolkodik. Végigondol mindent, az egész „csodálatosan vacak” életét. Az első gimnazista pályafutását. Még a hülye Botondot is.

Hirdetés