Ibanez MP értékelése


>!
Ibanez MP
Vavyan Fable: A Halkirálynő és a Kommandó

Kicsit talán hosszúra nyúlt a történet (sokfelé ágazott el a cselekmény), de mégis haladós volt (összehasonlításképp, a majdnem ugyanilyen oldalszámos Zsivago dokival nem pörögtem így előre, érthető is :-D) :-D

Egy igazi akcióregény, amelyben a pimasz, folyton beszólogató (marháraszimpatikus) rendőrcsaj keveredik újabb és újabb kalamajkába, újsütetű partnerével Mogorvával (alias Daniel). Hozzájuk csapódik Denisa éppen felnőtté váló öccse és motoros haverjaik, egy kiszuperált, félig összetört volt nyomozó, Quasimodo, valamint jó pár ismerős, kolléga és jóra-igazságra áhítozó félszerzet :-D

A humor alap, a rúgások már pluszba járnak, vesébe taposásért és fogak kihullásáért felelősséget nem vállal az írónő, max. a rekeszizmok begyulladásáért. Üldözik a gonoszt, sőt a gonoszokat, James Bond csak sápadozni tud valahol, hogy ennyi akcióban még ő se vett részt eddig, jobb is, mert itt nem rázogatják a piát, hanem lehúzzák egy hajtásra. A kórházi látogatások mindennaposak, a főgonosz pedig annyira körmönfont, hogy bizony jó nagy hálót kell kivetni rá (a Halkirálynő engedélyével persze) :-D

Élvezetes, fordulatos, klassz olvasmány, na. (És melyik könyvben találkoztatok olyannal, hogy az írónő a saját könyvét olvasatja a főhősével? :-D Ha már lúd, legyen kövér :-D) :-D

10 hozzászólás

Vavyan Fable: A Halkirálynő és a Kommandó

Vavyan Fable: A Halkirálynő és a Kommandó

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

…Újabb tompa dörrenés hallatszik odafönt, majd újabb, ám ez már közelebbinek rémlik. Füst szaga keveredik a kavargó portól fojtogató levegőbe. Szám mintha sárral volna tele, s ekkor fény lobban mögöttünk.
Lángok marnak a rejtekajtóba, s az félelmetes robajjal leomlik.
Nyargalunk. Lépteink dübörgését nem halljuk a fejünk fölött és mögöttünk összeroskadó épület haláltusájában, hörgő légvételeink kínját is csak érezzük.
A száguldó Louis lámpája tovább küzd a sötétséggel: imbolygó-sápadt fénysugár, apokaliptikus robajlás, füst – a halál maga. Ott fújtat a sarkunkban.
Belloq lemarad, átnyalábolja vállamat, magával vonszol, kiáltozik valamit, szavát nem értem.
A folyosó beomlik mögöttünk. A fénykör olykor ajtókra villan, az ájulás határán suhan át rajtam a gondolat: mégis itt, ebben a pincében halok meg, ahonnan egyszer már kiszabadultam.
A következő, még közelibb robbanás hatására a folyosó megremeg, akár egy haldokló állat belei. A mennyezetről kődarabok mállanak.
Wyne megroggyan a vállára zuhanó omladék súlya alatt, mégis fut tovább. Már körülöttünk is záporozik a törmelék, lábunk alá torlódik, átbukdácsolunk rajta, tűz robog nyomunkban, levegő híján megfulladunk!
S a fénysugár ismét a folyosó végét tapogatja. Már jártam itt!
Előrevetődöm, s míg Louis felfelé világít, Belloq fölemel. Körmeim mind egy szálig letörnek, mire kitépdesem a csapóajtó zárját.

A regény 1987-ben jelent meg először, népszerűsége azóta is nőttön-nő.

Hirdetés