Hackett IP értékelése


>!
Hackett IP
Junji Ito: Fragments of Horror

Junji Ito 8 év után tért vissza a horrorhoz ezzel a 8 sztorit tartalmazó kötettel. Az Uzumaki után részemről elég magas volt a léc, és az első két sztorinál nem is éreztem, hogy bármelyikük eléri. Az utószóból kiderült, hogy Ito maga is csak reménykedett benne, hogy ennyi év kihagyás után visszatér a „horrorösztöne”. Aztán gyorsan kiderült, hogy nagyon azért nem kell aggódni, mert a maradék hat történetből öt 10 pontos, briliánsan egyedi a maga nemében, de a hatodik is bármely hasonló kötetben a legjobbak között lenne.
Az öt szerintem legjobb sztoriról néhány szóban külön is megemlékezem:
„Tomio”: a címbéli főszereplő srác ámokfutása, aki kétségbeesetten próbálja tartani a fejét, hogy az le ne essen. Groteszk, abszurd, felkavaró, beteg az egész, minden oldalon meg tudott lepni.
A „Gentle Goodbye” egy misztikus és bizarr szellemtörténet, egészen egyedi hangulattal, és ez a fajta hangulat nekem új volt az eddigi Ito-sztorikhoz képest. A rejtélyes felvezetés drámaian szép a maga nemében még akkor is, ha az utolsó fordulatot ki lehetett találni.
„Dissection-chan”: a lány, akinek minden vágya az volt, hogy felboncolják. Az, aminek látszik: egyedien elborult ötlet, totálisan beteg megvalósítás.
„Black Bird”: hát ööö, azt hiszem, ez a legsúlyosabb darab, csak spoilermentesen nehéz elmondani, hogy mitől. Egy fiú túrázás közben lábát töri, és egy hónap múlva találnak csak rá, és nagy kérdés, hogy hogyan élte túl egy hónapig az erdőben. Aztán, amikor kiderült, rájöttem, hogy nem biztos, hogy akartam én ezt tudni. Egy csomó panel beleégett az agyamba. Soha nem megyek egyedül túrázni.
„Whispering Woman”: azt hiszem, nem véletlenül ez a kötet utolsó sztorija, ez lett a kedvencem. Mayumi, egy jómódú család egyetlen lánygyereke bizarr, de inkább abszurd döntésfóbiában szenved. Semmit nem tud eldönteni, még azt sem, hogy álljon vagy üljön, és a mellé felfogadott segítők sorra dőlnek ki, míg meg nem jelentkezik az állásra egy fiatal nő… Az utolsó oldalig valójában semmi ijesztő nincs a történetben, ellenben brutálisan nyomasztó, érett és mély, emellett nagyon erős hangulat árad minden egyes rajzból.
Szóval, Junji Ito határozottan nekem ír, én pedig boldogan olvasom bármely agymenését (pedig nem is science fiction.:))
Az egyetlen problémám a kötettel az, hogy rövid. Lehetett volna benne több, hosszabb sztori is, na de erre majd itt van egy másik gyűjteményes kötet, a Shiver.
A borító pedig a maga nemében zseniális, a Munch Sikolyát idéző kép egy levehető, füles borító, amin kiterítve az összes novella egy-egy eleme fellelhető, ráadásul megfelelő fényben egészen groteszk dolgok is elősejlenek a spéci nyomás miatt: konkréten a védőborító alatti kép van rányomva a védőborítóra is trükkös módon.


Junji Ito: Fragments of Horror

Junji Ito: Fragments of Horror

A new collection of delightfully macabre tales from a master of horror manga. An old wooden mansion that turns on its inhabitants. A dissection class with a most unusual subject. A funeral where the dead are definitely not laid to rest. Ranging from the terrifying to the comedic, from the erotic to the loathsome, these stories showcase Junji Ito’s long-awaited return to the world of horror.

Hirdetés