WerWolf értékelése


>!
WerWolf
Burger István (szerk.): Galaktika 341.

NOVELLÁK:
Hernád Péter: A betűmetsző utazása (befejező rész) :
Nos, mint sejtettem az első rész alapján, nem sci-fi lett a folytatás, hanem fantasy. Hernád Péter nagyon hangulatosan ír, így élvezet volt olvasni a történetet. A kor szelleme átjárja az egész novellát, ami plusz pont. Ötletes és szórakoztató! (5/5)
Matthew S. Rotundo: Fényjátékok:
Annak ellenére, hogy jó ötlettel indított, valahogy nem tudott megfogni. Az egészet olyan távolinak éreztem és kicsit elnyújtottnak. (3/5)
Kir Bulicsov: A félelemről:
Még hogy az időutazás lerágott csont! Csak jó kell hozzányúlni és akkor egy olyan ütős novella kerekedhet belőle, mint amit Bulicsov is írt. Az elején még azt sem lehet tudni, hogy egy sci-fit olvasunk, vagy csak egy egyszerű történetet ami a pályaudvaron játszódik. Később előkerül az időutazás, majd a végén jön a bumm, hogy az olvasó letegye egy kicsit a magazint és vegyen egy nagy levegőt, mielőtt továbblépne. (5*/5)
Mészáros László: A Lélek útja:
Egy humoros, vicces szatíra, mely a mindannyiunknak kedves „brit tudósokról” szól. Mint tudjuk, ők mindenre képesek, még arra is, hogy közösségi finanszírozásból végezzenek kutatásokat a lélek útjáról a halál után. Igen, arról a bizonyos 21 grammról van szó. Könnyed olvasmány melynek nem titkolt célja napjaink kifigurázása. (5/5)
Szergej Drugal: Vizsga:
Drugal egy érdekes lehetséges jövőt vázol fel előttünk. Nem tudom, hogy mikor keletkezett a novella, de nekem egy kicsit dohosnak hat, melyen fogott az idő vasfoga. Maga a történet nem egy nagy durranás, viszont a felépített környezet már annál inkább. (4/5)
Claude Lalumière: Roman Predator kimerikus odüsszeiája:
Szeretem a farkasos, vérfarkasos történeteket, ha azok jól meg vannak írva…ez nagyon ritkán sikerül bármelyik írónak is. Lalumière sem tartozik sajnos közéjük. Az elbeszélésében keveredik a misztikum a sci-fivel és az erotikával. Ha csak a sci-fi szálat hagyta volna meg, akkor egy nagyon jó történet kerekedhetett volna ebből. (3/5)
Gulisio Tímea: Párhuzamosok:
Rövid, egyperces. Nincs túlspilázva, sem túlírva. Röviden, tömören meséli el azt, ami másoknak 8-10 oldalban sikerülne csak. Magyarázatot sem kapunk, mindössze csak egy benyomást, melyet szereplőink szemszögéből láthatunk. Nem rossz, de a vége kiszámítható :( (3/5)
Francis Flagg: Apex Fejei:
Még a végére nem jutottam és nem olvastam el a kis szövegdobozt, mely az író munkásságát foglalja össze pár mondatban, nem tudtam eldönteni, hogy ez egy korabeli írás klasszikus elemekkel, vagy egy régebbi írás modern hatásokkal. Talán ez a kettősség fogott meg benne legjobban. Olyan volt olvasni, mint ha napjainkban játszódna, mégis egy régebbi szemléletmódot tárna elénk. Érződik azért egy kicsit rajta, hogy eljárt felette az idő, de mégis van benne valami, ami napjainkhoz köti. (4/5)

A cikkek közül a Jégóriások-at emelném ki, ami érdekes, tömör és informatív. Persze, aki járatos a témában, annak lehet, hogy nem mond újat, de talán neki is jólesik feleleveníteni az ismereteit.


Hirdetés