Bleeding_Bride ISP értékelése


>!
Bleeding_Bride ISP
Guy de Maupassant: Egy asszony élete

Tisztában vagyok vele, hogy Maupassant nem az én íróm, de olyan rég nem vettem a kezembe, reménykedtem, hogy egymásra találhatunk. Nos hát, nem.
Monoton, egyhangú, nem sikerült belőlem egy fikarcnyi empátiát, dühöt, vagy akármit -valamit, bármit – kiváltania. Jeanne egy idióta. Lehetnék huncut, hogy a viccekből ismert Jean női társa, de még az sem lenne helyénvaló, mert az a figura gyors észjárású, frappáns és igencsak okos, ez a hölgyemény dilettáns. A történet elején, zsenge kiscsikó korában még szimpátiával figyeli az ember, hogy butuska, hiszen a roppant mód óvó szülök kalitkába zárt kismadaraként röpköd, aki a valósággal teljesen párhuzamos. Ezen a ponton a szülök felelőssége még felmerül (vagy épp felelőtlensége), és még szurkoltam neki, hogy ne okozzon a saját életében visszafordíthatatlan törést meggondolatlanságával. Viszont az idő múlásával és kora előrehaladtával sem ragad erre a leányzóra egy csöppnyi ész sem, itt már azért nem tudom a körülményeit hibáztatni, főleg, hogy egykori szolgálója, aki nála is sokkal rosszabb helyzetből indult fiatalon, tanúságot tesz arról, hogy igenis lehet ám tanulni az élet iskolájában és a ráció nem luxuscikk.


Guy de Maupassant: Egy asszony élete

Guy de Maupassant: Egy asszony élete

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mi fér bele „egy asszony életébe”? Mi történik azokkal a reményekkel, amelyek egy fiatal leány szívét betöltik, amikor életörömmel telve kilép a zárdából? Csupa bizalom és lángolás, vágy és érzékiség, de nagyon hamar csalódnia kell romantikus álmaiban és reményeiben. Mindarról, amiben hisz, kiderül: illúzió csupán. Illúzió a szerelem, illúzió a házasság, és annak bizonyul az emberi tisztességbe vetett hite is. És amikor úgy érzi, hogy több fájdalmat már nem képes elviselni, csalódik a fiában is. Csalás, mohóság van minden mögött, s e vad erők még az emlékeiből is kifosztják az asszonyt. Jeanne életét fiatal leány korától sivár napjait tengető öregasszony koráig követheti nyomon az olvasó. S e reménytelennek tűnő világban Jeanne számára nem marad más vigasz, mint a kis cselédlány regényt záró búcsúszavai: „Látja, az élet nem olyan jó. De nem is olyan rossz, amilyennek hisszük.”