SteelCurtain értékelése


>!
SteelCurtain
Szabó Magda: Disznótor

Meglehetősen gyakori, hogy egy párkapcsolatban az egyik fél domináns szerepet tölt be. Természetesen többségében nem annyira végletesen mint ahogyan azt Szabó Magda ábrázolja, de azért ilyen szélsőséges esetek se számítanak rendkívülinek. A domináns bármelyik fél lehet, nem szükséges a társadalmilag preferált nemhez tartoznia. A családra nem feltétlenül érvényesek a társadalom törvényei és előítéletei. Sokféle oka lehet a dominanciának és az alárendelt szerepnek, de a társadalomnak többnyire nincs is tudomása arról, hogy tagjai hazatérve melyik szerepben találják magukat. Néha a dominánsak is, de többnyire az alantasak igyekeznek – méghozzá milyen sikeresen – leplezni a családon belüli helyzetüket. Éppen ezért előfordul, hogy a családban lábtörlő szerepére kényszerülő rabszolga a tágabb környezetében megbecsült ember. Ezekben a családokban a mentális erőszak mindennapos, a fizikai viszonylag ritka. Szabó Magda boszorkányos ügyességgel lavírozik a megalázó önfeladás, az öngyilkosság és a gyilkosság közötti szűk lélektani ösvényen. Bár a történet 1955-ben játszódik, az előzmények és egyes karakterek kibontása nagyrészt a különféle, olykor egészen az első világháborúig visszanyúló emléktöredékekből épül fel. Kiváló regény, de nem javaslom depresszióra hajlamosaknak, mert még kiegyensúlyozott személyiségekből is kellemetlen érzéseket válthat ki az alárendelt szereplőnek a megaláztatások iránti vonzalma.

1 hozzászólás

Szabó Magda: Disznótor

Szabó Magda: Disznótor

„A Disznótor fedett aknamező, mindazé, aminek elemeit későbbi pályámon annyiszor felhasználom, olyan alapkönyv, amelynek kincsestárából napjainkig gazdálkodtam. Ha úgy tetszik: Mykene, Agamemnon felbontott sírjával. A siker és támadások, a pozitív olvasói és szakmai válasz hatására a Jókai Színház megkért, írjam a regényt színpadra, ez fordulópont volt pályámon, akkor jegyződtem el a drámaírással is. Ajtay Andor volt a Kígyómarás címmel létrejött színdarab rendezője. Kirobbanó siker lett, be is tiltották, mihelyt a kulturális területet ellenőrző illetékes megnézte. Engem viszont már nem lehetett betiltani, a nyugati sajtó és a nemzetközi PEN már figyelte, mi történik velem. A könyv kétféle fogadtatása forróból hidegbe és hidegből forróba mártogatott, megviselt, de büszke is voltam rá.”

Hirdetés