Marcus értékelése


>!
Marcus
Kornya Zsolt (szerk.): A sötétség szíve

2010-ben jelent meg A világ közepe című antológia, amelybe elsősorban kezdő szerzők írtak Erion-centrikus novellákat. Míg az a kötet általánosságban koncentrált a városra, addig A sötétség szíve inkább az árnyoldalakat kívánta bemutatni. Ehhez nagyrészt már ismertebb szerzők, és Kornya Zsolt, mint szerkesztő asszisztáltak. Utóbbi neve garancia a magasabb színvonalra, ezért is voltam kíváncsi erre a kötetre.

Molnár Roland: Öt ezüst – Nagyon hangulatosan induló sztori, ugyanis a kezdetekor a Hatodkor vége felé járunk, amikor Eriont egy elég komoly katasztrófa (árvíz) éri. Az árvizet követő években eluralkodik a káosz, fosztogatnak az utcákon, hasonlók. Sajnos a hangulatos kezdés után egy teljesen más irányba megy el a dolog, és egy eléggé átlagos akciózgatós történetet kapunk, amit egy epikusabb, rejtett háttértörténet próbál meg feldobni, nem sok sikerrel. 3,5/5

Körtvélyes Ákos: Figurák a táblán – Egy kicsit zavaros történet egy Kránból visszatérő kalandozóról és a városban uralkodó hatalmi viszonyokról. Egynek elment. 3,5/5

Jan van den Boomen: Én bárdom, én édes, kicsi bárdom – Ujjgyakorlat, de annyira klisés, hogy annak is gyenge. 2/5

Juhász Viktor: Varjúszárnyak – Nagyon titokzatos, nagyon pozőr, nagyon nem tudtam, hogy mi történik. Ráadásul még hosszú is. 1/5

Csaba Tamás: Tilalmas utakon – Ez viszont egy nagyon kellemes multikulti – ahogy Erionnál dukál – kalandozós sztori lett, ráadásul emlékeim szerint még nem volt olyan novella, ami a Nekropoliszban játszódott volna, úgyhogy világépítésből is jelesre vizsgázik. (Anno a Rúna magazin indulásakor minden szám végén a következő számra ígértek egy Nekropolisz című kalandmodult, ami végül soha nem született meg. Hümm.) 4,5/5

Jan van den Boomen: Éjszín, éjféli illatok – Egy érdekes kislány áll a történet középpontjában, aki másképp érzékeli a valóságot, mint az átlagemberek, és ezt a valóságot le is rajzolja. Ő aztán családi-alvilági intrikákba csöppen, de nem biztos, hogy annyira egyedül van… Ez már sokkal jobb volt, mint a szerző másik írása. 4,5/5

Liptay Zoltán Árpád: Erioni sas – Egy bérgyilkos története, akinek azért valami erkölcsi tartása mégiscsak van. A lazulós nyelvezettel nem voltam annyira kibékülve, de a sztori korrekt darab lett. 4/5

A kötet utolsó 100 oldala még tartalmaz két részt, amiben megismerjük Godora történetét, illetve Erion hetedkori leírását (ha minden igaz, ezeket Wayne Chapman írta). Mindkettő frissítve van a legutóbbi koncepciók (és a novellák!) alapján, bár volt, ahol eléggé szövegidegenül maradt bent a 20 évvel korábbi leírás. Ugyanakkor eléggé érdekesre sikerült írások, egy pillanatig sem untam őket.

Egy-két megingástól eltekintve eléggé korrekt darab, az „újkori” novelláskötetek között szerintem jól sikerült.


Kornya Zsolt (szerk.): A sötétség szíve

Kornya Zsolt (szerk.): A sötétség szíve

2009-es válogatásunk, A világ közepe a kései hetedkor Erionjába, a kalandozók mindenki által ismert városába kalauzolta az olvasót. Idei ellenpárja sokkal mélyebbre és messzebbre vezet: felidézi a hajdanvolt Godora három világkorszakon átívelő történetét, felvázolja a sorsát formáló személyiségek portréját, fellebbenti a fátylat sötét titkairól, és elbeszéléseinek témáit is az ősi város árnyékos oldaláról válogatja.

A Raoul Renier szerkesztette kötetben az ismert szerzők – Wayne Chapman és Jan van den Boomen – mellett, immár hagyományos módon, csatasorba állnak a M.A.G.U.S. új alkotói nemzedékének tagjai is.

Hirdetés