Szentinel értékelése


>!
Szentinel
China Miéville: Vastanács

Minden adta volna magát egy jó regényhez. Ehhez képest a Vastanács épp az ellentmondások ékespéldájaként zárta (remélem) a ciklust. Vannak benne forradalmak, lövöldözések, a világ még mindig tele van furcsa lényekkel és ötletzáporral. Azonban a cselekmény még nyúlfarknyibb, mint eddig, Miéville kapitalizmus-kritikája és balos ideológiái jobban érezhetők, és bár erőteljesen próbálkozik az író pergőssé és összetetté tenni a történetet és a szereplőket élettel feltölteni, megmarad próbálkozásnak. Egy be nem teljesített ígéretnek.

A történet évekkel az Armada és a Perdido után veszi fel fonalat, és egy vasútépítésről indítja a forradalmat, de csak később tudjuk meg a részleteit. A történet elején megismerjük Judah Low-t (Júda Löw ben Bacalél miévillesített verzóját), a gólemmestert, Cuttert, a homoszexuális szeretőjét és még pár figurát, akik a Vastranácsot keresik. Egy másik szálon pedig az Új-Crobuzonban kialakuló, szamizdat kiadványokkal teli belső lázadás légkörébe kapunk betekintést Orin keresztül, aki maga is szeretne részese lenni a felkelésnek. Mintaképei között megtalálhatjuk az időközben szimbólummá vált Félfohászos Jack-et is, akit az első kötet végén láthattak először az olvasók. Az indulatok elszabadulnak minden téren, a nép megelégeli a Tesh város ellen vívott háborút, és megkezdődik a forradalom.

Amit korábban írtam, mely szerint Miéville Peridója csak egyszer ellőhető és megismételhetetlen, értelmet nyert ezzel a könyvvel. Annyira, hogy szerintem mindenki, aki lepontozta ezt a könyvet (beleértve magamat is), rosszul mérte fel a Vatanácsot. A Vastanács már nem egy barokkosra megírt weord fiction kalandregény, mely hol steampunk, hol western, hol horror, hol kalózregény. Nem. A Vastanács Miéville saját kommunista kiáltványa, melyet egy fantasy világba helyezett, és csak azért tűnik ennyire izzadtságszagúnak az egész elbeszélés, mert valóban az. Alibiként van jelen, hogy Miéville átadhassa nekünk saját marxizmusát. Nem hiába éreztem úgy, hogy a könyv legerősebb pontjai azok, ahol felbukkannak a filozófiai mélységek. Miéville ezeknél volt igazán elemében, mert alapból ezeket szerette volna megírni és átadni. És biztos vagyok benne, hogy imádtam volna a könyvet, ha fogékony vagyok ezekre a nézetekre. De nem. Én egy harmadik Bas-Lagot akartam, ahogy gondolom Miéville kiadója is. Megkaptuk, és az értékeléseken látszik, mennyire volt ez sikeres ötlet. Tehát a Vastanács már nem igazi kalandregény, hiába próbál az lenni. A Vastanács Miéville saját értekezése a marxizmusról, Bas-Lag világában. Egy ilyen könyvre pedig, szerintem, nem sokan kíváncsiak.

A Vastanács a 2018-as olvasmányaim közül messze a legnagyobb csalódás. Tudtam, hogy nehezebb lesz olvasni, mint a korábbi két kötetet, de arra nem számítottam, hogy szó szerint fejfájást fog okozni ez a könyv. Az utolsó kétszáz oldalon tényleg kezdtem elveszíteni a türelmemet, és gyakran oldalakat ugrottam át, annyira nem kötött le semmi, amit a papíron olvastam. A könyvet őszintén tudom ajánlani mindenkinek, aki mazochista. Ha az a szerencse ért téged, hogy olvastad a Perdidót és az Armadát, akkor ott állj is meg. Erre a kötetre már nincs szükséged.


China Miéville: Vastanács

China Miéville: Vastanács

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Eljött a lázadások és forradalmak ideje, a konfliktusoké és az intrikáé. Új-Crobuzont egyaránt fenyegetik külső és belső erők. Nyílt háborút vív Tesh komor városállamával, ugyanakkor utcáit elégedetlenkedők tömegei árasztják el. A népes metropolisz a pusztulás szélére sodródott. És a felfordulás kellős közepén egy titokzatos, álarcos alak forradalom lángját szítja, hogy aztán a legváratlanabb helyeken szökkenjen szárba az erőszak vérvirágja.
Lázadók kis csoportja hagyja el kétségbeesésében a várost, hogy a külvilág veszedelmeivel bátran szembeszállva fölkutassa az utolsó reménységet, mely talán már csak a legendákban létezik. Elérkezett Új-Crobuzon létének legkritikusabb pillanata. És a suttogások szerint még valami. Eljött a Vastanács ideje.

Az angol új furcsák vezéralakja Bas-Lag-trilógiájával nem csupán a fantasyirodalmat helyezte 21. századi alapokra, de magát a regény műfaját is. Ezzel a kötetével zárul a ciklus, mely a Perdido pályaudvar, végállomással kezdődött, és az Armadával folytatódott.

Hirdetés