Morpheus értékelése


>!
Morpheus
Paul Auster: Holdpalota

Olvastam már néhány könyvet az írótól, vannak közöttük olyanok, amelyek nagyon tetszettek, de azt veszem észre, hogy minél többet olvasok tőle, ez egyre kevésbé igaz. Bár nem tagadom, a bőröm alá tud mászni, ettől még nem lesz kedvenc, inkább félve nyúlok hozzá. Persze a téma korántsem egyszerű, azt hiszem, a történet az „elvesztést” járja körül, amiben ugyan szó esik a pénzről is, de nem ez a lényeg. Elveszíteni saját magunkat, aztán mindenki mást, akiket szeretünk, szeretnek, akikről csak akkor derül ki, hogy nem egészen idegenek ők, amikor (éppen) elveszítjük őket, és amikor semmink, tényleg semmi és senki nem marad, eljutni a végpontig, amiből sarjadhat akár egy új kezdet…


Paul Auster: Holdpalota

Paul Auster: Holdpalota

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Senki sem felelős a történtekért; ettől azonban nem kevésbé nehéz elfogadnom, hogy így alakultak a dolgok. A rossz időzítésen múlott az egész. Lekéstük a csatlakozást, hogy úgy mondjam, vakon tapogatóztunk a sötétben. Ott voltunk mind, ahol lennünk kellett, s mégis elkerültük egymást; pedig hajszál híja volt, hogy egy csapásra kikristályosodjon körülöttünk minden. Végső soron erről szól ez az egész történet. Az élet: elvetélt lehetőségek sora. Minden részlet együtt van kezdettől fogva, ott a kirakós játék összes darabja, csak éppen az ember nem tudja összeállítani magának a képet.

Akárcsak Paul Auster New York trilógiá-jának hősei, ennek az erősen életrajzi jellegű műnek a főhőse is homályos szimbólumok közt éli sejtelmes életét, megtapasztalja a benne lakozó űrt, ám végül kinyílik a szeme egy szabadabb, teljesebb létezésre. A történet 1969 nyarán kezdődik, amikor az ember először lépett a Holdra. A hős, Marco Stanley Fogg, akinek mindhárom neve híres utazóra utal, szintén az ismeretlen felfedezésére indul. Életútja más életekkel fonódik össze: megismerkedik egy lánnyal, aki megmenti az éhhaláltól; elszegődik egy mozgásképtelen, vak öregúrhoz, akinek eltorzult tudatán át Fogg merőben más képet kap az emberekről és a világról; megismerkedik valakivel, akiről véletlenek sorozatán át kiderül, hogy nem más, mint az apja; és gyalogszerrel átkel a sivatagon, Utah-tól a Csendes-óceánig.

Paul Auster egyedülálló jelenség a mai amerikai irodalomban; semmiféle áramlattal, divattal nem rokonítható. Hősei egyforma otthonossággal mozognak a modern nagyvárosban és a lélek kietlen tájain. Helyét az amerikai kritika a posztmodern után-ra teszi.

Hirdetés