sirszalhasogato P értékelése


>!
sirszalhasogato P
Veres Attila: Éjféli iskolák

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Aggodalommal vegyes izgatottsággal vártam ezt a könyvet, mert a szerző előző kötete (kétszavas értékelés kapott tőlem, most jelen írással törlesztek felé) ugyan ígéretes volt, de nem nyerte el teljes mértékben a tetszésemet. Az izgatottságot aztán erősen felfokozta a könyvhét előtti ViTa est spoiler, ahol Veres Attila személyesen olvasott fel az egyik novellájából egy teljesen érdektelenül induló, majd letaglózóan lovecrafti részletet. Tényleg: Lovecraft is olyan szerző, akivel a marketingesek előszeretettel dobálnak meg jól-rosszul megírt könyveket a könnyebb értékesítés reményében – ez a részlet viszont olyan erővel rántott be újra a három éve olvasott lovecrafti művek atmoszférájába, hogy néhány percre még a klasszikus szerző dohos elbeszélői stílusát is elfelejtettem hiányolni.
Nos ha már a stílusnál tartunk, ez a tényező általában el szokta kerülni az észlelési horizontomat, valószínűleg, mert jobbára középszerű szövegezéssel találkozom. Attila viszont olyan mondatokkal ajándékozott meg minket, amikről – a kortárs stílus mellett – süt, hogy ezen a nyelven születtek. Annyira sajátosan magyar fordulatok, hogy úgy érzem, ezek a gondolatok más nyelven születve, egy fordító által közvetítve, nem nézhetnének így ki. Amúgy lassan egy évtizede nem vagyok nyelvi soviniszta, ezt az észrevételt sem ilyen szándékkal tettem. :D
Mielőtt rátérnék a novellákra egyenként, hadd álljon itt még a szerkezetre vonatkozóan egy többé-kevésbé szó szerinti idézet a szerzőtől, ami a fenti beszélgetésen hangzott el.
„Az első szekvencia a szenvedélyről szól, a fiatalságról, a vágyról, szexről, ilyesmikről, tehát abban nagyon sokat kúrnak. Aki prűd, vagy valami, azt így ugorja át, mert az ilyen testes.
A második szekvencia az igazából az abba vetett hitről, hogy el lehet hagyni ezt a világot, és hogy örökké lehet élni, vagy hogy el lehet menekülni, hogy van kiút ebből a létből. És a harmadik pedig arról, hogy nincs. És ennek az elfogadásáról.”

Pornó éjfél után – 5/5
Óó :'((((

Ködváros – 5/5
Ezt gondolom még megjelenés előtt lehetett igazán izgalmas olvasni: a szövegben idéznek egy kiadatlan könyvből, ami a kiadatlan könyvekről szól, és idéznek benne egy kiadatlan könyvet… :D
Amúgy tökéletesen eltalált balladai homály: pont annyit mond el, hogy valamit lehet sejteni, de igazából a konkrétumokra keresztet vethetünk. Hangulatos.

Nem elevenszülő – 4/5
Ez kevésbé tetszett, talán az itt már tényleg túlburjánzó testiség miatt. Vagy a pozitív perspektíva hiánya miatt. Vagy nem tudom.

Majd alszunk a hóban – 3.5/5
WTF? Balladai homály másként. Most semmi nem derül ki. :D (Valószínűleg jóval szimbolista-miszticistább hangulatban kellett volna olvasni. Na majd legközelebb.)

Szorozva nullával – 4/5
Ebből hangzott el részlet a beszélgetésen. Jól behúzott a csőbe a címmel, azt hittem valami Ted Chiang-i cucc lesz (à la Nullával való osztás). Amennyire hosszú, annyira azért nem lett átütő, és ezen az „aki …, jó ha ezt figyelembe veszi, mikor …” formula sem segített, hacsak nem az volt a cél, hogy az olvasót ezzel kergesse az Abaddon Travels karjaiba. Azt még nem sikerült magamban eldönteni, VA mennyire komolyan / kedveskedve / maró gúnnyal / önironikusan dobja a Lovecraft-utánzókra „az életmű turisztikai célú kiárusításának” vádját.

A vérvörös gépezet – 4/5
Ez nagyon lehangoló volt. Mintha a Terminátort oltották volna az 1984-be.

A présházban – 5/5
Szuper felütéssel kezdődik spoiler, végig feszes tempóban halad, és a végén megkapja azt a drámai súlyt is, ami miatt az ilyeneket szeretem.

Borostyán komplex – 4.5/5
Ez a novella a Veres Könyves Univerzum Bosszúállókja. Egész eddig azt hittem, hogy megint jól elkerülte a figyelmem egy csomó minden (amúgy ez attól még lehet), és lemaradtam a más értékelésekben már belengetett crossoverekről. Jó volt látni, ahogy a szálak összekapcsolódnak vagy elvarratnak.
A helyszín pedig annyira magyar, és Gábor sorsa annyira fenyegetően közeli és ismerős… Viszont a végkifejlet nem tetszett annyira, pont azért, amiért az Odakint sötétebb esetén sem: megint túl kozmikus léptékűvé válik a sztori, s az ilyetén fordulatot a Darren Shan óta nem sikerült megkedvelnem.

Kisgömböc – 4/5
Kifejezetten nem szeretem ezt a mesét amúgy, de ez a feldolgozás tetszett.

Visszatérés az éjféli iskolába – 4.5/5
Ez egy nagyon érdekes, és önmagában is sok kérdést felvető alapötlet, de úgy néz ki, ráadásul metafizikailag kulcseleme a VKU-nak.

A Tükörkék bárónő – 4.5/5
Hatásos karakterrajz, engem legalábbis eléggé megérintett (=lesújtott). Ennek a novellának a végén tűnt fel, hogy elmúlt a weird hatás, nincs borzongás meg viszolygás meg eltakart szemmel olvasás… ja nem, és csak a világépítés, a novellánként összekapcsolódó cselekményelemek kibogozása miatti izgalom maradt.

Közvetítőanyag – 4/5
Ez így azért kicsit már túltolása a VKU-nak, nem lehet ennyiféle fura mindentnyitó kulcs egyetlen világban. :P Még jó, hogy a Borostyán komplex groteszk parafrázisaként is értelmezhető (a szerző szavai szerint), így mentesülhetek a nagy egészbe illesztés kötelezettsége alól.

Ezer fog – 4/5
Itt folytatódik a Szorozva nullával lovecrafti világépítése.

Közöttetek – 5/5
Na lehet mentegetőzni a jegyzetekben, kedves Veres Attila, hogy sajnos túl sötét lett a novella, de minek? Merész és rég várt módon morbid-fekete részletekkel operál, ez nagyon tetszett. A szenvedés filozófiájáról szóló pár mondat is, meg ahogy az egész egyfajta visszafogott agnoszticizmussal szemléli a vallásokat, de leginkább az, ahogy egy rettenetesen ősi és kegyetlen vallást a magyar hétköznapokba integrál, az aktus minden (in-universe) problematikájával együtt. Kiváló!

Varjakkal teli ég, aztán semmi – 4.5/5
És végül valami más. Főleg a kísérőjegyzettel együtt, nagyon erős Gaiman-érzésem volt: részben az idézett zenékhez való szeretetteljes viszonyulás (ld. Kilátás az erkélyről), részben a hagyományosan negatív túlvilági szereplők szerethető, hovatovább komikus ábrázolása miatt (pl. Elveszett próféciák).

Nos az Éjféli iskolák szépen besorolt az Életed története mögé a „na ezt még el kéne olvasni máskor is, de legalább néhány igazán emlékezetes novellát belőle” listára. A szerző általi hármas felosztást én így első olvasatra nem tudom sem megerősíteni, sem cáfolni, viszont ha kedvencet kell választani a kötetből, talán a Közöttetek a legesélyesebb erre.


Veres Attila: Éjféli iskolák

Veres Attila: Éjféli iskolák

Magyarország, ahogy még sosem láttuk.

Egy város felfalja lakóit. Egy pornóforgatás, ahol a szereplők nem egészen emberek. Egy borkóstolás, ahol az italba idegen életeket zártak. Egy falu, ahol embereket termesztenek a földeken. Egy növény, amely a túlvilágra nyit átjárót. Egy szeméttelep, amely a világ legértékesebb anyagát őrzi. Egy wellness, amely szó szerint maga a pokol.

15 történet, amelyek elolvasása után a világ sokkal furcsább hely lesz. Történetek iszonyattal végződő szerelmekről, rettenetes vágyakról, nyaralásokról, ahol a szerencsések halnak meg először. Történetek átalakulásokról, kísértésekről, zenekarokról, amelyek őrületbe csábítanak. Történetek halálról és életről, és az állapotokról, amikor a kettő között nincs különbség.

Veres Attila az Odakint sötétebb című bestseller után most egy novelláskötettel jelentkezik, amelyben ismét bizonyítja, hogy miért ő a magyar weird irodalom legfontosabb szerzője.

Hirdetés