Mike_Menders IP értékelése


>!
Mike_Menders IP
Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párisban

Zseniális! Ezzel a szóval tudom leírni a könyvet.

Rejtő Jenőről beszélünk, aki számtalan krimivel ajándékozott meg minket, hiszen a legtöbb regényében minden megvan, ami egy jó gyilkossági sztorihoz szükséges: hulla (egy vagy több), számtalan szálon történő, néha érthetetlen kavarodás, majd a legvégén a zseniális feloldozás és leleplezés.

Ebben a könyvben nem a szokott módon jutunk el a bűntény megoldásához: két, teljesen eltérő szemléletmódú részben kapjuk meg. A történet első felében A tizennégy karátos autó főhőse Gorcsev Iván (akarom mondani: Gorcseff) kalandjait követhetjük nyomon, míg a második felében egy hazánkból kiszakadt honfitársunk párizsi viszontagságain (és szemszögén) keresztül jutunk el a krimi kiteljesedéséig, majd csattanójáig.

De lássuk, miért is hívtam ezt a könyvet zseniálisnak!
– A kiadó érdeme, hogy az eredeti, a korábbitól mégis eltérő gépiratot nyomták újra, tehát Rejtő valódi, nyers, szerkesztetlen és korrektúrázatlan stílusát ismerhetjük meg.
– úgy emlékszem, sehol máshol nem keverte Rejtő az E/3 és E/1 stílust egy regényen belül. A könyv első fele a hagyományos E/3-ban íródott, míg a második fele E/1-ben, „saját” szemszögből. Mégis egy történetről van szó.
– a könyv előbbi kettőssége Rejtő egy korábbi regénye, a Párisi front című írása miatt alakult így. Ez utóbbi ráadásul a könyv része (utolsó harmada-negyede), tehát elolvasható a forrásregény is! Ezért hálás vagyok a kiadónak! Érdekes látni, ahogyan a korábbi írásának negyedét (a szereplőket és bizonyos helyzeteket) átemelt a Vanek ur Párisban második felébe, majd teljesen újra gyúrta, más szerepeket osztott ki, a történet is abszolút eltérő lett, mégis egybeforrt a fő történetszállal. Összességében tehát bár egy alapról induló, mégis két regényt kapunk a könyvben.

Ami gyanús nekem, hogy valószínűleg a Vanek ur Párisban regénye az előbb említett, A tizennégy karátos autó népszerűségének nyomására készült el, ugyanis a főszereplő érdekes karakterfejlődésen ment át: a bohókás és zöldfülű fiatalemberrel jó pár évvel később találkozunk újra a sivatagban, távol a gyermekétől, feleségétől, no és persze Vanek úrtól. Bár ez utóbbi szereplő lett a címadó, itt is erősen hatásvadásznak tűnik a cím, mert valójában csupán mellékszerepet kap. Bár való, hogy a két eltérő részt a személye fogja össze, mint szereplő.

A könyvben számomra sok helyen kuszák voltak a szálak, nem lettek eléggé kifejtve, részletezve, hogy épp ki mit mond, mit csinál, vagy hol is tartunk? Viszont ezt betudtam a nyers szövegnek, amit végül nem tisztázott le sem kiadó, sem szerkesztő, hanem a családi és antikváriumi örökségeken keresztül jutott el az olvasóig. Tény, hogy ez a kiadás eltér a korábbitól, pár részletre tényleg fény derül, illetve egyes helyeken jókat kacagtam, de a korábbi kiadás letisztázottsága miatt az a verzió talán érthetőbb volt a hiányosságai ellenére is. A korabeli, nyers szöveg miatt az olvasás kicsit nehezen ment, de egy idő után magába szippantott a majd száz éves írásmód.

Az öt csillagot azért adtam, mert egy remek ritkaság, igazi, zamatos műkincs, ami nem elsősorban csak könyv vagy regény, hanem a hajdani vázlat újraközlése, ráadásul egy olyan romantikus, életszagú kisregénnyel lett kiegészítve, amit korábban nem olvashattam (Párisi front). Ez utóbbi máris a szívembe lopta magát a 20-as évek megpróbáltatásával, nyomorával, felemelkedésével, nosztalgiájával, valamint büszke romantikájával. Imádtam!

2 hozzászólás

Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párisban

Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párisban

A Vanek úr Párizsban csak 1986-ban jelent meg, sok-sok évvel a szerző halála után, éppen ezért nem teljesen alaptalan a feltételezés, miszerint nem kész regényről van szó, hanem csak egy félig elkészült kézirat publikálásáról. Ezt az elképzelést támasztja alá a történet kidolgozatlansága, valamint az a tény, miszerint talán ez a legkevésbé Rejtős darab az életműben – tudtuk eddig. A jelen kiadás igazán különleges, hiszen az eredeti gépiratot tartalmazza, ami soha nem jelent meg korábban. Történt ugyanis, hogy a hajdani eredeti gépiratból (aminek egyik példányát amúgy Rejtő összetépte) kettő készült, és Rejtő egykori titkárnője az épen maradt változatot beköttette… a példány pedig Kiss Ferenc magángyűjtőhöz került. A kiadvány e példány reprint kiadása, a szöveg pedig értelemszerűen különbözik az ismertté vált (csonka) változattól. A titkárnő visszaemlékezése: „Én a folyamatos diktálásra emlékszem, soha nem szakított félbe, és nem állt le korrigálni. Nem jegyzetelt előre, a szerkezet és a hős benne élt. Miután elkészültem, átvette tőlem az anyagot, és elkezdte stilizálni a szöveget. Másnap visszakaptam a kéziratot, majdnem mindegyik oldal össze volt firkálva, de úgy, hogy néhány flekken csak két-három olvasható sor maradt… Mindig hajszolta magát, és általában ideges volt. Főleg akkor gurult be, ha munka közben véletlenül közbeszóltam, és ezzel leállítottam a diktálás áradatát.” A kézirat Kovács Magda-féle regényváltozata, mely a legközelebb állt Rejtő végső változatához, hivatalosan most kerül először a magyar olvasók elé.

Hirdetés