szadrienn P értékelése


>!
szadrienn P
Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb

“- Azért vagyunk itt, hogy megtanuljunk elbúcsúzni, nagyapó?” – teszi fel a kérdést a kisunoka, és számomra talán ez a mondat volt a regény legmegrázóbb gondolata. Hiszen az élet szüntelen búcsúzás, előbb-utóbb mindenkinek el kell engednünk a kezét, aki valaha a legdrágább volt nekünk.
Nehéz lehet igazán jó könyvet írni az élet és a halál, az emlékezés és a felejtés közötti szűk mezsgyéről. A családi szeretetkötelék folytonosságáról, a legkisebbek mosolyáról, amibe kapaszkodunk, és ami az átélt fájdalom és veszteség után is megőriz és megtart
minket. Fredrik Backmannak sikerült megragadnia az elmúlás pillanatait, és gyönyörű, tökéletes művet alkotni belőlük.

2 hozzászólás

Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb

Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb

Noah életében különleges szerepet tölt be nagyapja, akivel nagyon hasonlítanak egymásra, és akivel minden beszélgetés egy új kalanddal ér fel.
Nagyapó már rettentően öreg. Olyan öreg, hogy a dolgok kezdenek elmosódni a fejében. Szeretett számjegyei, remek ötletei, egy sátor a szigeten, a képek a fiáról, az unokájáról, nagyanyó emléke. Mindezek gyönyörűséges, szívszorító képekben kavarognak agyának egyre fáradó tekervényeiben. Olyan, mint egy kihunyóban lévő csillag. Vagy egy különleges táj, amely lassan eltűnik a vastag hótakaró alatt.

Ez a kötet az emlékekről és az elengedésről szól. Azért született, hogy az írója megértsen bizonyos dolgokat. És mi, az olvasói is megérthetünk általa valamit. Valami fontosat a búcsúzásról. Mert ez a könyv búcsú és találkozás egyszerre.

Hirdetés