DianaRL értékelése


>!
DianaRL
Márkus András: Paraszttartók kézikönyve

Nehéz erre a könyvre szavakat találni. Gyomorforgató? Morbid? Megosztó? Provokatív? Okos? Mély? Furcsamód mind igaz rá.
Gyomorforgatósága már magából a témából adódik: mégiscsak kétszáz oldalon keresztül egy despota kegyetlenkedéseiről olvashatunk, ráadásul maga a zsarnok szemszögéből. Van itt csonkolás, nemi erőszak, kivégzés és még sok más szörnyűség morbid humorba ágyazva, és tény, ez nem való mindenkinek.
Azonban ez a könyv nem (csak) egy gusztustalan, mégis könnyed délutáni szórakozás. Nagyon komoly kritikát fogalmaz meg az elnyomásról és a régi korok felfogásáról, vitatémákat vet fel és felvillant egy szürreális, ám nagyon is valós álláspontot – egyszóval elég provokatív ahhoz, hogy rávegyen a gondolkodásra, ha fogékony vagy az ilyen típusú művekre.
Méltatlanul mellőzött könyv ez, de valahol megértem, miért is jutott ilyen sorsra. Sokat tud adni, ha nem riadsz vissza még az elején és bele mersz gondolni a történet mögött rejtőző kegyetlen valóságba, máskülönben azonban csak egy történelmi köntösbe csomagolt, több órás szenvedés lesz.
Ha valaki gondolkozna a könyv elolvasásán, érdemes elolvasni néhány halott csecsemős vagy egyéb morbid viccet, és ha nem akar kirohanni a világból, nyugodt szívvel belevághat.


Márkus András: Paraszttartók kézikönyve

Márkus András: Paraszttartók kézikönyve

A földesúr ebben a könyvecskében osztja meg parasztjai kapcsán felgyülemlett tapasztalatait a világgal. A szerző csupa húsba vágó témát érint: hogyan kell táplálni, tanítani, fenyíteni a parasztot, hogy az leginkább a birodalom hasznára váljék? Milyen képet alakítsunk ki magunkról parasztjainkban? Hogyan pároztassuk őket?
A fiatal szerző maró iróniával és elképesztő szemtelenséggel borzolja az olvasó idegeit a rövid, ám annál sűrűbb társadalmi szatírában. Az előadás lejártával, hogy érezhessék szigorú uruknak kegyeit, egyedülálló lehetőség kínálkozott a helytartók számára: a népszerűvé vált parasztot egy aranyért megsimogathatták, öt aranyért megnyalta kezüket, tíz aranyért pedig kedvükre megfenyíthették. Természetesen a helytartók rangbeli behatárolását nem tévesztettem szem elől, ugyanis a fenyítést követően újabb tíz aranyba került, hogy a paraszt ne viszonozza azt. Időközben én is megkedveltem újonnan szerzett érdeklődő jószágomat. Elhatároztam, hogy kinevezem háziállatommá, és szabadidőmben megtanítom beszélni. Majd az idők során elviszem magammal a paraszttartási konferenciákra, mert fejlett fizikumának, békés jellemének köszönhetően igencsak jó szemléltetőeszköznek bizonyult.

Hirdetés