siposjuci értékelése


>!
siposjuci
Katie Fforde: Majdnem tökéletes

Nem is tudom most hirtelen felidézni, hogy olvastam-e már Katie Fforde könyvet, de nem volt ez olyan rossz. A könyv története alapvetően nem egy csavaros Cassandra Clare történet, hanem egy lány csetlő-botló szárnybontogatásai a kapcsolatai terén. Több dolog is megfogott benne. Az első akkor jött el, amikor spoiler Legszívesebben benyúltam volna a lapok közé és nyakon vertem volna szegény lányt, hogy térjen észhez és hagyja ezt a sznob fajankót. De mivel ezt legnagyobb sajnálatomra még mindig nem lehet megtenni, így maradt az, hogy szép lassan végignéztem, ahogy összetörik a szíve és megvilágosodik. Ellenben a történet egésze alatt szurkoltam Rob-nak. Egy vicces, figyelmes és kedves fickó volt. spoiler A második pofozkodós kedv akkor kapott el, amikor Anna átváltott egy óvodás szerelmi felfogású személlyé. Rémes volt, hogy attól, ha valaki megfogja a kezét és megcsókolja az már a párja. Tudom, ez már szőrszálhasogatás, de akkor is. Nagyon zavart ez a naív, kislányos kijelentése. Amúgy nagyon tetszett az egészben ez a felújításos vonal, kreatív énemet azóta is foglalkoztatja az egész lakás-építés-felújítás-renoválás dolog. És persze a nagy kedvenc, a szomszéd család csemetéstől, kis házastól és mindenestől. Egy aranyos történet volt, kikapcsolódás gyanánt csak ajánlani tudom.


Katie Fforde: Majdnem tökéletes

Katie Fforde: Majdnem tökéletes

Anna, a frissen végzett belsőépítész úgy dönt, hogy a tettek mezejére lép. Mindent – azaz kevéske pénzét – kockára téve vásárol egy tüneményes kis házat vidéken, hogy majd felújítja és kipofozza – elvégre ez a szakmája –, azután eladja. Ily módon bebizonyíthatja a családjának, hogy igenis képes megállni a saját lábán. A mesebeli házikó ránézésre tökéletes, ám belül maga a káosz: a földszinten hiányos a padló, a tetőtérbe lépcső helyett egy rozoga létra vezet, áram nincs, tehát elő a gyertyákkal, ágy sehol, csupán egy matracon, hálózsákban hajthatja álomra a fejét.
Lehet, hogy túl nagy fába vágta a fejszéjét?
Ekkor érkezik a mentőangyal a szomszéd Chloe személyében – némi tea, bor és rengeteg együttérzés, valamint egy kóbor agár, Caroline társaságában. A világ rendje helyreállni látszik, s Anna már kezdené hinni, hogy megtalálta a nagykönyvben megírt idillt. Csakhogy feltűnik a színen egy jóképű, ám lehetetlen alak, Rob Hunter, aki a műemlékházak helyreállítását felügyeli, és máris több akadály tornyosul Anna előtt, mint a Nemzeti Vágtán.
Bonyodalom bonyodalom hátán, de minden jó, ha jó a vége…

Hirdetés