Dyta_Kostova értékelése


>!
Dyta_Kostova
Pierce Brown: A káosz évei

A cselekményt négy nézőpont összessége adja ki, ami négy hullámzó, de egyéni hangú szöveget eredményez. A történet gerincét továbbra is a marsi Vörös fiúból lett Arany hadúr és szabadságharcos, ellenfelei által „Rabszolgakirálynak” csúfolt Darrow-szál, valamint a bukott uralkodó unokájának, Lysander au Lune-nak kibontakozó jellemfejlődése, revansvágya adja. Rajtuk kívül sajnos nem mindegyik karakter olyan érdekes, nem minden esemény olyan fontos, hogy tényleges tartalommal töltse meg az értékes oldalakat. Előrevisz ugyan minden mozzanat, mégis olyan érzés alakulhat ki sokakban, hogy itt-ott (főleg a Lyria- és Ephraim-fejezeteknél) a regény túlírt. Különösen Lyria, a fiatal marsi Vörös lány lóg ki a sorból, akinek valódi szerepe mindössze annyi, hogy akaratlanul is segédkezik egy túszejtő akcióban. Minden más, az egész élete, előtörténete, jelenetei feleslegesek. A korábbi kötetek olvasói bizonyára észre fogják venni, hogy Brown ebben a női alakban mintha csak be szeretné pótolni a korábban mellőzött gyengéd, de nemes szívű nőalakokat. Mintha csak vezekelne a túl korán megölt, de ezzel a Lázadást útjára indító lykosi Eo-ért. A funkciótlanná vált karakter némileg gyengíti így a fejezetek közötti koherenciát, de azért nem okoz olyan nagy zűrt, hogy a történet további részeit ne tudnánk élvezettel követni.
Akadnak más töltelékszereplők is, akiknek egyetlen feladatuk, hogy szemléltessék a Színek keveredését, bemutassák a Társadalom eltiprása után kialakult törékeny demokráciát, ahol nem számít, ki vagy, mi a színed, honnan jöttél, de helyed van az emberek lakta világokon. Ez az üzenet tökéletesen reflektál a nemi-, faji-, vallási egyenlőséget hirdető, liberális társadalmakra, ugyanakkor épp ezeknek a tipizált karaktereknek a segítségével érthetjük meg leginkább ennek a politikai álomnak a hibáit is. Mert hiába hívják már Köztársaságnak, a jelképes hatalmat még mindig egy Uralkodónak szólított, Arany főnemes birtokolja, a Szenátusban hiába ülnek ott a Színek, ha a régi felső kaszt tagjai továbbra is összetartanak. Ugyan körvonalazódik már egy „aljaszín” frakció is, ami a Vox Populi, vagyis a Nép Hangja nevet viseli, ám az újabb belső lázadásra, a várható „színháborúra” még a következő kötetig várni kell.


Pierce Brown: A káosz évei

Pierce Brown: A káosz évei

A Vörös lázadás-trilógia hőseként felemelkedett Darrow-t mostanra sokféle néven ismerik bolygószerte. Van, aki apának hívja. Más felszabadítónak. Megint más hadvezérnek. S vannak, akik Aratónak. Ő azonban mindennek ellenére ismét fiatal fiúnak érzi magát, miközben nehéz szívével a sápadt kék bolygó felé zuhan vörös páncéljában, hatalmas seregével. A háború tizedik, Darrow életének harminckettedik évében járunk.

Egy évtizeddel ezelőtt Darrow volt annak a forradalomnak a hőse, amitől azt remélték, hogy majd felszabadítja a Társadalmat. Béke és szabadság helyett azonban végtelen háború dúl a világokban. Darrow-nak ezért egy újabb, elkeseredett küldetésre kell most indulnia, mellyel kockára tesz mindent, amiért eddig harcolt. Továbbra is hisz abban, hogy megmenthet mindenkit, de vajon képes lesz-e arra, hogy közben ne változzon át borzalmas szörnyeteggé?
A különböző bolygókon átívelő útját ráadásul olyan új szereplők fonják körbe, akik örökre megváltoztatják a sorsát: egy menekülttáborból érkező vörös lány, aki olyan életet kap, amiről álmodni sem mert; egy megtört szürke ex-katona, akinek a galaxis legnagyobb értékét kell ellopnia akár az élete árán is; és egy kitaszított arany trónörökös, aki mentorával vándorol a csillagok közt, siratva azt a világot, amit Darrow eltörölt, de bízva a visszatértében.

Míg a Vörös lázadás-trilógia egy univerzum végét örökítette meg, A káosz évei egy új kezdetének az első krónikája. A New York Times bestsellerszerző Pierce Brown új ciklusa ismét bukásról és felemelkedésről szól, ám ezúttal népszerű hőse mellett új szereplőket is megismerhetünk ebben az epikus történetben, ami új izgalmaival és emlékezetes jeleneteivel méltó folytatása Darrow küzdelmének.

Hirdetés