Ivenn P értékelése


>!
Ivenn P
Andrzej Sapkowski: Viharidő

Úgy gondolom, hogy kiegészítő történetet írni mindig nagyon bátor és kockázatos vállalkozás, hisz mindig lesznek olvasók, akik mást/többet várnak a történettől és mindig lesznek olyanok, akik szerint egy ilyen jellegű kötet már csak felesleges bőrlehúzás.
Én általában elég nyitottan (és lelkesen) állok ehhez a kérdéskörhöz, és azt kell mondjam, hogy most sem ért egyáltalán csalódás: a Viharidő nemhogy egy igazi kis csemege és kincs a rajongók számára, de végre az is elmondható róla, hogy marha jól meg lett írva.

Ebben a kötetben végre sok-sok idő után úgy éreztem, hogy minden, de abszolút minden a helyén van és Sapkowskinak az az egyetlen célja, hogy engem szórakoztasson és teljesen lekenyerezzen. Ez a lekenyerezés pedig abszolút sikeresen végre lett hajtva, hisz:

– Végre megint Geralt a fő nézőpontkarakter a történetben (nagyon minimális megszakítással)
– Visszatértünk az első két kötet novelláinak hangulatához, sziporkázó humorához (értsd: olyan hangosan nyerítettem egy-két helyen, hogy a szomszéd elgondolkozhatott, hogy ki ez a nem normális a másik lakásban)
– Nincs idegesítő írói technikázás, kísérletezgetés, követhetetlen ugrálások az idősíkban: a történet most is komplex és több cselekményszálon fut, de ez nagyon szépen lekövethető
– Több Kökörcsin. TÖBB KÖKÖRCSIN!!!
– A politika mellett/helyett több vajákoskodás, több szörny!
– A sima kardozós közelharc helyett előtérbe kerül a vaják féle „mágia”, a különleges vajákszimbólumok (Aard, Igni, Somne, talán még az Axii vagy Quen is használatba kerül)
– Van a történetben elmebeteg pszichopata gonosz!
– Kocsmajelenetek, (túlságosan ínycsiklandóra sikerült) kajálós jelenetek, brutális harcjelenetek, lerágod-a-tíz-körmöd jelenetek

És még sorolhatnám, de szerintem ebből is látszik, hogy nálam mennyire telitalálat a regény. Abszolút azt kaptam, amit vártam és reméltem: ismét egy izgalmas kalandban lehetett részem Geralt (és Kökörcsin) oldalán, ismét elmerülhettem ebben a fantasztikus világban és egy kicsit megint úgy érezhettem, hogy a szereplők életének részese vagyok. Nehéz szavakba önteni ezt az érzést, nagyon nosztalgikus; az embernek kedve támadna újra játszani a videójátékkal vagy csak ismét kezébe venni az első kötetet.

Annyi biztos, hogy köszönöm Sapkowski mesternek az élményt és ezek után nagyon bízom benne, hogy esetleg – talán – még egyszer visszanyúl a Vaják univerzumhoz és ismét beleveti magát az írásba.
Számomra ez a kötet bebizonyította, hogy vannak még történetek kedvenc mogorva vajákunkról, melyeket érdemes elmesélni!

3 hozzászólás

Andrzej Sapkowski: Viharidő

Andrzej Sapkowski: Viharidő

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Minden bonyodalom azzal kezdődik, hogy Ríviai Geralt kardjainak rejtélyes módon lába kél. Ezt követi egy démonidéző rejtélye, egy furcsa hajóút és egy meglehetősen fordulatos királyi esküvő. A régi barát, Kökörcsin szokás szerint most is Geralt „segítségére siet”, akár akarja a vaják, akár nem. Felbukkan egy varázslónő is, aki megpróbálja irányítani Geraltot, szokás szerint. És ismét akadnak olyanok, akik a vaják útjába állnak, szokás szerint.

Ez a kötet Sapkowski utolsó regénye a Vaják-világban, és a sagához csak könnyű szállal kapcsolódik, de a szerző nem okoz csalódást: ismét egyszerre szembesülünk népek sorsával és az egyes ember drámájával, de mindezt ismét olyan gazdag képzeletvilággal ötvözve és olyan humorral tálalva, ami letehetetlenné teszi a kötetet. Szokás szerint.

Hirdetés