vicomte P értékelése


vicomte P>!
Andrzej Sapkowski: A tó úrnője

Részletes, egész sorozatra kiterjedő értékelésem: https://moly.hu/karcok/1106373

Ez a rész számomra az abszolút méltó befejezése volt a sorozatnak, amelyben Sapkowski felvillantott mindent, ami miatt a Vaják a kedvencemmé vált, és prózáját tekintve pedig kimondottan lenyűgözött, azzal, hogy minden erőlködés nélkül alkalmazta a posztmodern számtalan olyan elemét, amit még a kortárs szépirodalom esetében sem képes minden szerző élvezhetően megtenni.

Ebben a regényben továbbra is központi motívum az idő és a valóság különböző síkjainak megkavarodása, ami egy fantasy regényben nem feltétlenül novum, ám az, hogy mindez az alkalmazott irodalmi eszközökkel is tökéletesen le legyen követve, már igen.
Egy-egy fejezeten belül is számtalan fragmentált jelenet követi egymást, amelyből, mint a kirakós játék elemeiből, kibontakozik egy nagyobb kép, ami gyakran egészen más, mint amit az előző darabka alapján sejtene az olvasó.

Ciri a történet elején több értelemben és módon is legendaként jelenik meg spoiler. Ezzel pedig Sapkowski finoman feszegetni kezdi a legendák és a tények, a szubjektív emlékezet és a szándékos torzítás által megmásított események és a tényleges történések közötti ellentmondás által okozott tévhitek következményeit is.
Geralték mindeközben egy idillikus apró királyságban rekedve múlatják az időt, ki-ki vérmérséklete szerint, ám egyre türelmetlenebbül, a kényszerű pihenő miatt.
Cirit a végzete egy olyan tündebirodalomba sodorja, amelynek lakói olyan embertelenül idegenek és könyörtelenek, ahogy az a legősibb kelta mítoszok alapján sejthető, s ahonnan még Cirinek is csak a legnagyobb nehézségek árán sikerül elmenekülnie.
Aztán persze lassan összeérnek a szálak és mindenki megküzd a saját személyes nemezisével, ám hiába hoznak súlyos áldozatokat, sokáig úgy tűnik, hogy minden hiába: a nagyobb jó érdekében a cél szentesíti az eszközt elv fog diadalmaskodni, eltiporva az erkölcsöt és a morált.
Tanúi lehetünk egy hatalmas, ízig-vérig középkori csatának, amelyben a háborúk minden embertelensége megmutatkozik, és azt követő politikai huzavona során láthatjuk, hogy hogyan lesz a vesztesből hosszú távon győztes.

S végül Sapkowski – szerintem egyfajta reflexióként a GYU befejezésére – rámutat arra a keserű igazsgára, hogy egy valódi világban a gyűlöletet, ha egyszer gyökeret vert az emberek szívébe, azt onnan nem lehet kigyomlálni, és a boldog befejezés csak a mesék kiváltsága.

6 hozzászólás

Andrzej Sapkowski: A tó úrnője

2.890 Ftshop.konyvmogul.hu ·
3.490 Ft –17%
3.125 Ftjoarshop.hu ·
4.490 Ft –30%
3.138 FtKönyvtündér ·
4.490 Ft –30%
3.277 FtÚj Könyvek ·
4.490 Ft –27%
3.323 FtMai-Könyv ·
4.490 Ft –26%
3.367 FtKönyvmarket ·
4.490 Ft –25%
3.368 Ftkonyvkolcsonzo.hu ·
4.490 Ft –25%
3.592 FtJókönyvek.hu ·
4.490 Ft –20%
3.772 Ft Book24 ·
4.490 Ft –16%
3.812 FtScifimarket.hu ·
4.490 Ft –15%
3.816 FtLíra ·
4.490 Ft –15%
3.817 FtRocky ·
4.490 Ft –15%
4.041 FtSzukits ·
4.490 Ft –10%
7.000 Ft-tólMolyok eladó könyvei
Könyvtár
Andrzej Sapkowski: A tó úrnője

Cirilla, a cintrai trónörökös a Fecske-toronyban eltűnik saját világáról, és olyan útra indul, ahová sem védelmezője, a fehér hajú vaják, sem mentora, a fekete hajú varázslónő nem követheti. Olyan útra, amelynek a végén a végzet várja – az a végzet, amelyről már oly sok látomás kísértette. Minden a helyére kerül, a kígyó a saját farkába harap, valami véget ér, és valami elkezdődik…
A Vaják-saga befejező kötetében Sapkowski még magához képest is elképesztő bravúrral ábrázol nagyszabású háborút és ugyanakkor az egyes ember drámai sorsát. Képzeletének és érzékletes leírásainak hatására megelevenednek előttünk az országok, városok és falvak, a tőle megszokott nézőpontváltások pedig gondoskodnak róla, hogy a sorsszőtte történet végét a lehető legalaposabb, legmélyebb módon kapjuk meg.