DaTa P értékelése


>!
DaTa P
Tisza Kata: Akik nem sírnak rendesen

Ó, hogy én mennyire féltem ettől a könyvtől. Tisza Katától korábban, évekkel ezelőtt csak a Pesti kínálatot olvastam, amire kőkemény fél csillagot adtam annak idején és értékelésnek egy sommás „borzasztót” írtam hozzá. Aztán vagy háromnegyed éve megtaláltam, már nem tudom, mi kapcsán a facebookon, és bejegyzései lelkes követője, olvasója lettem.

Nos, ahogy látom, a Pesti kínálat óta eltelt tizenhárom év, a szerző időközben pszichológus lett, ha nem tévedek, épp most doktorál, megannyi élményt és tapasztalatot szerzett terápiás praxisából és nyilvánvalóan saját terápiás utazásából is. Nagyon nagy utat járt be ezalatt az évek alatt, ez egyértelmű. Egészen sajátos stílusban – amit én nagyon kedvelek, a pszichológusok olykor annyira kimért, megfontolt, kicsit felsőbbrendű, magasztos kinyilatkoztatásai engem néha irritálnak – ír ő az emberi lélekről, önbecsülésről, párkapcsolatokról, szülő-gyermek viszonyról, és szépek a sorok, és néha bizony tényleg tűpontosan betalálnak, és akkor már csak sír az olvasó. Rendesen.

Különösen megérintett, mikor a köszönetnyilvánításhoz érkeztem a kötet végén. A mai napon kezdtem el önismereti terápiába járni, egy hosszú utazásra indultunk a pszichológusommal. Az ülésre készülve nyitottam egy külön noteszt, amolyan terápiás naplót, amiben megfogalmaztam magamnak a célkitűzéseket, összegyűjtöttem azokat a területeket, amiket úgy érzem, érdemes komolyan és mélyen feltárni a következő hónapok során, illetve három idézetet is beleírtam a noteszbe, kettőt ebből a kötetből. A kötetből, ahol a köszönetnyilvánításnál egyszer csak megláttam a terapeutám nevét. Véletlenek nincsenek.

Nagyszerű könyv ez, kisebb hibáival együtt is, egy erős 4-4,5 csillag.


Tisza Kata: Akik nem sírnak rendesen

Tisza Kata: Akik nem sírnak rendesen

Tisza Kata pszichoprózái (és versei) különös, kagylószerű szövegek. Egyszerre mélyen személyesek, ugyanakkor merítenek a kollektív tudattalanból: mindenki a saját sorsára ismerhet bennük. Olyan vékony mezsgyén járunk, a talajvesztés két iránya, a zuhanás és a repülés közt, hogy nem marad másunk, mint az életösztön egyensúlya. Az Akik nem sírnak rendesen egy érintetlen, sima vízfelszín áttetszőségével mutatja meg az emberi kapcsolatok mögött húzódó fullasztó valóságokat. És az elmúlást. És a halálfélelmet. És a gyászt. Legnemesebb érzelmeink álarca mögül ördögök közönyös arca bámul. Hiába fordítunk hátat, a szembesülés elkerülhetetlen. Egyszerre szívszorító és gyógyító könyv.

Hirdetés