Hoacin értékelése


>!
Hoacin
Guy de Maupassant: Egy asszony élete

Maupassant hangulatos írásai szinte új dimenziót kapnak, ha az ember a fűbe heveredve olvassa őket egy madárcsicsergős, tavaszi napon. A kert, vagy a virágos park ilyenkor lehetne akár a XIX. században is, és az olvasó azon sem lepődne meg, ha a történetek szereplői hirtelen elsétálnának előtte a korabeli ruhájukban, karjukon piknikkosárral… közben pajkos megjegyzéseket suttogva egymásnak.
A napsütötte tavaszi idő azonban inkább Maupassant novellásköteteihez illik, a regényei már borúsabb időjárást idéznek. Az egy asszony élete a kezdetben ragyogó kékre igen gyorsan felfesti a sötét fellegeket, végül pedig egy vigasztalan borús nap hangulatába vált, amikor az olvasó mellett elsétáló szereplők néhány pajkos megjegyzés után gyors agonizálásba és kesergésbe süppednek, változatosan lehangoló vonásait bemutatva az emberi természetnek.
Meglep, hogy a mélységes fásultságot Maupassant úgy tudta ábrázolni, hogy az ember nem akarja menten felkötni magát az első fára, sőt, inkább érdeklődéssel merül el a gyászos sztoriban. Pedig ahogy haladunk előre, úgy süllyedünk egyre kilátástalanabb bugyrokba, de néha mégis feldereng valami kósza reménysugár, vagy kedélyesen böfögő abbé (új reverendában, legfeljebb egyhetes ételfoltokkal!), aki ha nem is srófolja fel a kedélygörbét, de legalább enyhíti a tömény mélabút.
Ez a könyv aztán alapos kiábrándulás az emberi jellemből, legalábbis egy tapasztalatlan, naiv, butuska lány szemszögéből nézve mindenképpen, akit nem megedzett az élet, hanem bedarált. Aki reményekkel telve, türelmetlenül várta, hogy otthagyhassa a zárdát, de az Ida regénye helyett sajnos Maupassant főhőse lett. „Hát minden csak nyomorúság, bánat, szerencsétlenség és halál? Mindenki csal, hazudik, szenvedést és könnyeket hoz? Hol találhatunk valamelyes nyugalmat és örömet? Bizonyára egy másik létben.” – borong Jeanne két siránkozás és egy apatikus maga elé bámulás közt, erősen önsorsrontó üzemmódban.
Sokadszorra levont hasznos tanulság az élethez: a párválasztás fontos. Mert hékás, ha egy mód van rá, „az ember nem úgy megy férjhez, hogy alig ismeri a vőlegényét.”
Ritka lehangoló történet nem túl megnyerő szereplőkkel, de Maupassant csuda élvezetesen ír. Izgalmas lélekábrázolásokkal engem kenyérre lehet kenni, legyen bár olyan nyomasztó a légkör, hogy Winston Smith is menten otthon érezné magát benne.
spoiler

„Érzelmeinkben vannak titkok, amiket a józan ész semmiképpen nem fejthet meg.”


Guy de Maupassant: Egy asszony élete

Guy de Maupassant: Egy asszony élete

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mi fér bele „egy asszony életébe”? Mi történik azokkal a reményekkel, amelyek egy fiatal leány szívét betöltik, amikor életörömmel telve kilép a zárdából? Csupa bizalom és lángolás, vágy és érzékiség, de nagyon hamar csalódnia kell romantikus álmaiban és reményeiben. Mindarról, amiben hisz, kiderül: illúzió csupán. Illúzió a szerelem, illúzió a házasság, és annak bizonyul az emberi tisztességbe vetett hite is. És amikor úgy érzi, hogy több fájdalmat már nem képes elviselni, csalódik a fiában is. Csalás, mohóság van minden mögött, s e vad erők még az emlékeiből is kifosztják az asszonyt. Jeanne életét fiatal leány korától sivár napjait tengető öregasszony koráig követheti nyomon az olvasó. S e reménytelennek tűnő világban Jeanne számára nem marad más vigasz, mint a kis cselédlány regényt záró búcsúszavai: „Látja, az élet nem olyan jó. De nem is olyan rossz, amilyennek hisszük.”

Hirdetés