Zoltan_Szeman I értékelése


>!
Zoltan_Szeman I
Gabriel Wolf: A napisten háborúja

Ha a szerző pár száz évvel ezelőtt születik, akkor úgy hivták volna, hogy „regös ember”. Egy olyan személy, aki téli estéken maga köré gyűjti a falu népét, és amikor belekezd a történetbe, akkor apraja-nagyja szájtátva, pissz nélkül hallgatja őt. Mert bizony, ezt teszi velünk Gabriel Wolf a Napisten Háborúján keresztül.
Elsöprő lendülettel mesél, gazdagon tarkitva a történetet fordulatokkal, és nem engedi lankadni egy percre sem a figyelmünket. Egyéni stilusát rengeteg humorral fűszerezi és igy teszi még élvezetesebbé a regényt.
Különösen tetszett, hogy nem igyekszik bonyolult, hosszú mondatokkal és felesleges szóvirágokkal -mint azt most én teszem- teletűzdelni a történetet. Szinte a szemünk elé rántja a kezdő helyszint majd az események pörgése már ragadja is magával az olvasót messzi tájakra és idősikokba.

Mielőtt bárki felhörrenne, hogy akkor miért a négy és fél csillag: nos, a válasz egyszerű. Hiszem, sőt teljesen biztos vagyok benne, hogy látunk majd a szerzőtől még ettől is jobb, még kiválóbb művet és akkor igencsak bajban lennék, mert hát, hat csillagot már nem tudok adni.

Köszönöm, hogy elolvashattam, meghatározó élményt jelentett a számomra.

UI: Elnézést a rövid i betűk miatt, de a laptopom -ellentétben velem- nem ismeri a hosszú i karaktert.

1 hozzászólás

Gabriel Wolf: A napisten háborúja

Gabriel Wolf: A napisten háborúja

A gordikánok nem ismerték a sötétet. Nem ismerték a rosszat, a gonoszságot, a szomorúságot. Világukban a szeretet irányított mindent. Gotas, a teremtőjük annyira hatalmas volt, hogy gonosz ikertestvérét, Satogot elűzte az általa teremtett bolygóról. Megtiltotta neki még azt is, hogy a bolygó közelébe merészkedjen, így az ott élők nem is hallottak róla soha…

…civilizációkkal később a gordikánok félig élő, félig gép (holttestekből összerakott) robot-madarakat használnak hulladékuk és halottaik elszállítására, úgynevezett Keselyűket. A Keselyűk kiviszik a hulladékot az űrbe és Napjukba dobják elégni.
A gonosz Satog több ezer éve a bolygó közelében ólálkodott, várva a megfelelő alkalomra ahhoz, hogy romlásba taszíthassa Gotas szeretett világát…
Egyszer, amikor évezredek után végre alkalom kínálkozik, Satog elfog egy Keselyűt, és éltető, sötét szikrát gyújt szemében, megfertőzi a gonosz tudással. Ez az egy apró kezdet elég ahhoz, hogy minden rosszra kezdjen fordulni.
A félig élő, félig holt, robot Keselyűk öntudatukra ébrednek és tönkreteszik, elpusztítják saját világukat. Ez sem elég nekik, el akarják pusztítani a Napistent is, mert őket már a sötétség hajtja és nincs szükségük fényre.
A Napisten nem tud elbánni az ekkorra már hihetetlen méreteket öltött gonosz Keselyű-sereggel és technológiájukkal. Emberi alakot öltve menekülőre fogja hát. A Keselyűk pedig nyomába erednek!

Bolygókon, korokon és tereken át, időben oda és vissza ugrálva kezdetét veszi a monumentális harc, a soha véget nem érő üldözés.
Kezdetét veszi a „Napisten háborúja”!

Hirdetés