Dávidmoly  értékelése


>!
Dávidmoly 
Jim Butcher: Átokvihar

Egy Harry nevű varázsló van, és az Dresden, és nem Potter.
Zárójel. Némi elfogultságot kell bejelentem: történetesen jóval előbb láttam a tévé-sorozatot, mint ahogy az első könyvet először olvastam volna (és az is már vagy hat éve volt), és hát be kell valljam, hogy piszkosul tetszett, mind a karakterek, mind a világa. Így, amikor hét éve először megjelent magyarul, akkor levadásztam, és hosszan vártam a folytatást, hiába. Aztán pár éve felcsillant a remény, hogy a DeltaVision esetleg kiadná – na azóta az imamalmok egy része ezért forgott sebesen. Szóval (talán és némileg) elfogult vagyok a könyvel kapcsolatban. Zárójel bezárva.
Amikor valaki azt mondja, minőségi urban fantasy, akkor én (Neil Gaiman mellett) a Dresden-aktákra gondolok. A magánnyomozós történetek eleve plusz pontokkal indulnak nálam, különösen, ha van némi film noiros ízük, és Harry Blackstone Copperfield Dresden emellett még varázsló is, amolyan békebeli, kedvemre való fajta. Bölcs, de nem mindentudó, tapasztalt, de nem tökéletes, kedvelhető fickó, akinek a helyén a szíve. És ha ez nem lenne elég, ott van Karrin Murphy hadnagy, aki keményebb, mint az acél, és Bob, aki egy többszáz éves lélek, Harry elsőszámú tanácsadója okkult ügyekben, aki a saját koponyájában lakik, és ezért egy kissé ki van éhezve a, khm, testi örömökre. Zseniális, imádom!
Butcher a világépítésben is szépen szorgoskodott, jó érzékkel pakolja az olvasó elő azokat a kis darabkákat, amik a cselekmény megértéséhez szükségesek. Persze, mivel ez egy sorozat kezdőkötete, így még nem derül ki belőle túl sok minden, sőt, egy-két fontos kérdés is homályban marad, de az irány mindenesetre nagyszerű. Ha kukacoskodó lennék, felróhatnám az eredeti ötletek hiányát spoiler, de ez olyasmi, amin engem a szereplők és a stílus könnyedén túllendített. Az akciójelenetek is korrektek, van értelmük és funkciójuk, és kellően részletesek.
Szóval van nekünk egy pörgős, urban fantasyba oltott krimi sorozatkezdő regényünk, ami a szokásos elemekkel, de igen meggyőzően zsonglőrködik, főbb szereplői remek, szerethető karakterek, és rendelkezik cinikus-fanyar humorral. Bátran ajánlom mindenkinek, aki nem idegenkedik az urban fantasytól és/vagy a krimitől. Ha ez a színvonal marad a következő könyvekre is, akkor megfontolom, hogy dobok a sorozatra is egy csillagot.
A borító némi megfontolás után tetszik, a szellősen szedett gigászi betűk sorok pedig jól olvashatóak. Ha van is hiba a szövegben, maradandó nyomot nem hagyott bennem. Összességében négy és fél ezüst pentagramma az ötből.


Jim Butcher: Átokvihar

Jim Butcher: Átokvihar

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Elveszett dolgok megtalálása. Nyomozás paranormális ügyekben. Tanácsadás. Útmutatás. Mindezt észszerű árakon. Semmi szerelmi bájital, kimeríthetetlen erszény, mutatványok és egyéb szórakoztatás.

Ilyen szolgáltatásokat kínál Harry, történetünk hivatásos mágusa, szakmájának legjobb – khm, voltaképp egyetlen – képviselője. Nem, nem az a Harry kezdett ilyen karrierbe az iskola után. Ő Dresden, Chicago profi magánnyomozója.

Amikor természetfeletti gyilkosság történik a városban, a rendőrség hősünket riadóztatja az ügy megoldására. A „mindennapi” világ ugyanis valójában tele van különös, mágikus dolgokkal, és a legtöbbjük nem bánik kesztyűs kézzel az emberekkel. Amikor egy mágus kell ahhoz, hogy elkapjon egy… nos, akármit, olyankor lép be a képbe Harry.

Csak egy gond akad. Az üzlet finoman szólva sem túl jövedelmező. Így, amikor a rendőrség tanácsadásra kéri fel egy hátborzongató kettős gyilkossághoz, amit ráadásul fekete mágiával hajtottak végre, Harry szeme előtt táncot járnak a dollárok. De ahol fekete mágia van, ott fekete varázslót is találni. Innentől kezdenek a dolgok izgalmassá válni.


Az olvasó végigkövetheti a főszereplő fordulatokkal teli útját a Dresden-akták első kötetében, amelyben helyet kapnak bűntettek, paranormális kábítószerek, szerelmi gondok, lidércek és démonok is. Rock ’n’ roll.

Hirdetés