tündérrózsa értékelése


>!
tündérrózsa
Dallos Sándor: A nap szerelmese

Mióta az eszemet tudom, ez a könyv otthon ott csücsült a könyvespolcon a párjával együtt, és én soha, egyetlenegyszer sem vettem le. Kivéve, mikor takarítottam. :D Jóanyám időnként megkérdezte: „Te még mindig nem olvastad?” Az utóbbi pár évben pedig már nem csak ő, de egyre többen ajánlották. Sokszor szembejött velem, és már kíváncsivá tett, mi lehet a titka, mit tud, hogy a környezetemben mindenki, aki csak olvasta, ennyire dicséri. Éppen ezért jó magasra került az a bizonyos léc, és habár tetszett, mégis kis csalódottságot érzek. Tényleg csak egy kicsit, mert mindazok után, amiket hallottam róla, azt vártam, hogy új kedvencet avatok, de ez legnagyobb sajnálatomra elmaradt. Kedvenc ugyan nem lett, mégis nagyon szerettem. Valóban olvasmányos, izgalmas, de leginkább – ahogy egy kedves barátnőm jellemezte – szép. Csodálatos a fogalmazása, a leírások, a párbeszédek… igazi léleksimogató. Bevallom, nekem néha már egy picit súrolta a giccs határát. Csak éppen annyira, hogy azt gondoljam, ilyen a mesében sincs. Közben rájöttem, miért is nem vágytam annyira elolvasni. Féltem, hogy túl száraz lesz. Mégiscsak Munkácsy életrajza! De nem volt száraz, sőt, nagyon is kalandos, eseménydús, könnyen olvasható. Mivel Munkácsy nem tartozik a kedvenc festőim közé (de nem is utálom, van azért néhány képe, ami tetszik), magam sem gondoltam, hogy ennyire magával fog ragadni a történet. Nemrég azt hallottam, hogy ez valójában csak fikció, míg mások azt mondják, valóban így történtek a dolgok. Valaki világosítson fel, legyen kedves. Sajnálnám, ha az egész fikció lenne, mert az kicsit levonna számomra az élményből. Egyelőre nem sikerült eldöntenem, hogy kedvelem-e Munkácsy Mihályt, mint embert. Többször billen a mérleg nyelve a nem felé, úgy érzem. Tehetsége vitathatatlan, de azt gondolom, nehéz természetű ember lehetett. Azt mondják, a második rész még jobb. Lássuk.


Dallos Sándor: A nap szerelmese

Dallos Sándor: A nap szerelmese

Munkácsy Mihály, a legnagyobb magyar festő regényes életrajzának első része ez a könyv. Nehéz fiatalsága, pályakezdő éveinek viszontagságai összegződnek e kötetben, bemutatva a századvégi magyar Alföld világát, a polgárosodó főváros forgatagát, a bécsi festőiskolát. Szinte népmesehősként indul el életútján a kis asztalosinas. Pályája töretlenül ível felfelé, mégis már ebben a kötetben felsejlenek a tragédiák, amelyek egész életútján ott sötétednek. Hite, energiája, a szépség utáni vágya, tehetsége azonban elpusztíthatatlan, a tragédiák is művészete kiteljesedésének eszközei.

Hirdetés