Ákos_Tóth IP értékelése


>!
Ákos_Tóth IP
Vlagyimir Szorokin: Az opricsnyik egy napja

Elnézegetve a könyvre pakolt címkéket, Az opricsnyik egy napja a fatális félreértések regénye lehetne. Erotikusnak annyiban tekinthető, hogy van benne meglehetősen erőszakos, meglehetősen groteszk és meglehetősen átvitt értelmű nemi közösülés is. Alternatív történelemnek akkor nevezhetjük csak, ha megpróbáljuk ezt a fogalmat összemosni az „Oroszország múltja Oroszország jelene” tézissel (bár nyilván tévúton járnánk). Sci-finek sem mondanám, de számomra még a disztópiáktól is távol áll – Szorokinnál ugyanis annyira másra megy ki a játék, hogy az ímmel-ámmal felvázolt, odavetett világa igazából csak ürügy a szatírája kiteljesítéséhez. Ebben a regényben minden a jelenben ránk leselkedő potenciális veszélyekre hívja fel a figyelmet, és minden eleme akkor nyer csak igazán értelmet, ha behatóan szemléljük az író és a megszólított célközönség saját környezetét.

Ezen túlmenően igazi középutas Szorokin munka: már rendezettebb, közérthetőbb és lendületesebb, mondhatni, bestsellerszerű jegyeket magán hordozó alkotás, miközben tömve van zavarba ejtő, tabusított, az erőszakot esztétikailag a végletekig fokozó stilisztikai bravúrokkal. A szenvedély, a transz állapotának ábrázolása mindig erőssége volt Vlagyimir bátyónak, de a műfajok közötti váltogatás is nagyon megy neki – itt például versbetétekkel brillírozik! Cselekményközpontú írásnak tűnik, de én valahogy nem tartom annak – ezzel együtt feszesen hömpölyög előre az E/1-ben elmesélt története, bár kevés benne a kapaszkodó. A stílusa, a jelképei, a párhuzamai, célzásai – minden mögöttes tartalma sokszor többet ér a leírt nyilvánvalónál, erre figyelve pedig rengeteg rétege nyílhat meg a továbbiakban. Újraolvasásra tökéletesen alkalmas, főleg mostanában, amikor már tényleg azt kell figyelned az utcán, mikor szúr ki magának egy sasszemű opricsnyik a túloldalról…

>!
Gondolat, Budapest, 2008
190 oldal · ISBN: 9789636930646 · Fordította: Szőke Katalin

Vlagyimir Szorokin: Az opricsnyik egy napja

Vlagyimir Szorokin: Az opricsnyik egy napja

A törzsökös nemest rögtön megkötözzük, és kipeckeljük a száját, majd könyökénél fogva kicipeljük az udvarra. Az asszonyt pedig… no, a fehérnéppel persze vidámabban kell elbánni. Így van előírva. De először a törzsökös kerül sorra. (…) Az opricsnyikok a lábánál fogva vonszolják a törzsököst a tornáctól a kapuig, utolsó útjára (…) Nagul már felmászott a kapura, ügyesen felköti a kötelet, nem először akasztja fel Oroszország ellenségeit. Mindannyian a kapu alá állunk, felemeljük a törzsökös nemest.

Hirdetés