joopsy P értékelése


>!
joopsy P
Kim Stanley Robinson: New York 2140

Na hány csillagot érdemel az a könyv, ami kiemelkedően intelligens, amiből rengeteg új információt tanultam, mégis a 60%-án halálra untam magam? Költői kérdés volt. Szerintem nincs jó válasz.
Robinson könyve szinte az összes, világunkat befolyásoló tudományágban komoly érdeklődést mutat. A könyv első pár oldalában kicsit megijedtem, hogy visszatértem a fősulira és megint közgáz szigorlatra készülök, de szerencsére hamar fogyaszthatóvá vált a téma és körvonalazódott az író briliáns mivolta. (Talán egyetlen fontos tudományág hatását hiányoltam a könyvben: az egészségügyet, azon belül is elsősorban az onkológiát.) A fogalmazásmód egyszerűen fantasztikus. (Le a kalappal a fordító előtt!) Szerintem az egész könyvben nincs szóismétlés, annyira választékos a fogalmazásmódja. (Na jó, a shortol kifejezés irritálóan gyakran fordult elő, de a végére legalább ezt is megértettem. Azt hiszem.)
A legnagyobb hatással mégis a klímaváltozás teljesen hétköznapi magyarázata volt rám. Mivel az egyik végzettségem szerint környezetvédelmi szakmérnök vagyok, minden mondatánál nagyokat bólogattam és szomorúan gondoltam át, hogy én épp egy hatalmas szénfeldolgozó gyárban dolgozom…

A tudományos információáradatot tovább színesítik a hétköznapi, mégis érdekes karakterek. A párbeszédek viszont a legtöbbször teljesen életszerűtlenek, hűvösek és olykor unalmasak voltak. (Mindenki a magánéletben is csak a szakmája szerint élt és kommunikált.) Kedvenc karakterem a polgár volt, aki mintegy narrátorként viselkedett a könyvben és persze Charlotte.
Akció nem sok volt benne, rengeteg volt viszont a helyleírás. Te jó ég! Ha egy kicsit is érdekelne New York, most a könyv alapján alaposan bejárhattam volna, de így csak átsiklott a szemem ezeken. Egyébként olvasás közben nagyon dühítettek ezek a részek!
A fejezet végi átvezető idézetek nagyon tetszettek. A legtöbb nagyon érdekes és frappáns idézet volt, esetleg némi szerzői hozzászólással. Több információra rágugliztam, hogy tényleg megtörtént-e és igen, Topsy elefánt esetén kiborultam. :'( Néha úgy utálom az embereket! :S

A könyv legvége tartogatott némi meglepetést. Néha én is elgondolkozom azon, hogy hogyan lehetne megdönteni a rendszert. Hát így….

Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy egy ilyen író, mint Robinson, milyen lehet a sci-fi műfajban, mert az írásmódja alapján az jobban fekszik neki, ebben biztos vagyok. :) (És nem, nem ment el a kedvem tőle, de nem holnap fogom leszedni a polcomról a Aurorát.)

1 hozzászólás

Kim Stanley Robinson: New York 2140

Kim Stanley Robinson: New York 2140

Az óceán szintje megemelkedett, és New York városa elsüllyedt.

A lakói alkalmazkodtak az új helyzethez, és New York ugyanaz a nyüzsgő, élettel teli metropolisz maradt, ami mindig is volt – noha örökre megváltozott. Minden egyes utca csatornává vált, minden egyes felhőkarcoló egy szigetté.

Kim Stanley Robinson az egyik épület különböző lakóinak szemén át mutatja meg nekünk, hogyan alakul át világunk egyik legnagyszerűbb városa az apállyal és a dagállyal. És mivé alakul eközben maga az ember.

„Ebben a regényben a főgonosz maga a kapitalizmus.”
Adam Roberts

„Gyönyörű és optimista látomások széles tárháza technológiai és társadalmi változásokról, szembeállítva korunkkal, amikor az emberiség a legnagyobb veszélyt jelenti saját magára.”
The Conversation

Hirdetés