Ákos_Tóth IP értékelése


>!
Ákos_Tóth IP
Ken Follett: A Tű a szénakazalban

Pont annyira vagyok Ken Follett-szkeptikus, mint Stephen King-szkeptikus: bár elismerem az író tehetségét és megsüvegelem a munkásságát, alapjaiban véve nem tartom a regényeit többnek egy-egy jobban megírt zsánergyakorlatnál, és bár jelen kötetet megelőzően egyetlen alkotását sem olvastam végig, az apró betekintések, részletek, meg úgy általában véve maguk a sztorik meggyőztek arról, hogy valamennyi igazság mindenképpen lesz a prekoncepciómban. Most is úgy hiszem, hogy nem tévedtem sokat, hiszen A Tű a szénakazalban egy remek stílusú, jól összerakott, de alapjaiban véve mégiscsak sablonos és sokszor hatásvadász kémsztori, aminek a felszín alatt felbukkannak a jellegzetes gyermekbetegségei is. Ezek közül a legkézenfekvőbb a regény utolsó harmadában tűnt fel, amikor a film ismerete miatt már végképp nem maradt számomra meglepetés: Godliman és az M.I. 5 elitcsapata gyakorlatilag semmilyen hatással nem volt Faber sorsára. Sőt, bizonyos szempontból a mindvégig halálosan higgadt Tű a végkifejlet felé haladva sorra követte el azokat a hibákat, spoiler – bár tény, hogy ez a folyamat remekül meg van magyarázva, de akkor is kicsit mesterkélt az az elképzelés, hogy az elitkémet missziója utolsó etapjában a gyengéd érzelmei hátráltatják a munkájában.

Hogy behozzuk a filmet is a képbe, nagyon érdekes érzés volt látni, hogy Faber mennyire antipatikus hős Donald Sutherland jelenléte nélkül, illetve hogy Lucy karaktere is sokkal átélhetőbb és szimbolikusabb, mint a filmbéli megjelenítése. A mozit nézve bennem mindig támadt egy bizarr, szúrós érzés: elkezdtem a Tűnek szurkolni, mivel dühítő volt látni, ahogyan összeesküdik ellene a világ, ráadásul egy csapat alig kedvelhető, bumfordi alak képében. A regény ezt teljesen megfordította, kivette a képletből a fenti érzelmi pluszt. Nem mellesleg maga Godliman, akit a filmben kiváló színész alakít, itt jóval nagyobb szerepet kapott, méltó ellenfele lehetett volna Fabernek – csak hát a jelentősége kimerült annyiban, hogy köszönte szépen, ő is ott volt…

Tulajdonképpen jó kis regény, szerintem picit hosszabb a kelleténél, és néha furán éreztem magam olvasás közben – szex-jelenetet például Follett is csak a ponyvairodalom hagyományait követve tud írni, ami azért nem túl felemelő élmény. De ez legyen a legnagyobb gondunk!

>!
Magvető, Budapest, 1991
344 oldal · ISBN: 963141860X · Fordította: Szíjgyártó László
7 hozzászólás

Ken Follett: A Tű a szénakazalban

Ken Follett: A Tű a szénakazalban

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A cselekmény 1940-ben indul, amikor a Henry Faber álnéven élő német mesterkém (fedőnevén Die Nadel, a Tű) egy kis londoni panzióban kénytelen meggyilkolni a szerelmi ajánlatával váratlanul rátörő szállásadónőjét, mert az éppen rádióadása közben nyitott rá. Rendkívüli óvatossága révén Tűnek sikerül mindig kisiklania a rá vadászó angol kémelhárítók kezei közül, akik már elég sokat tudnak a Tűről, amikor 1944-ben, az invázió előtt létfontosságú felderítést hajt végre: tisztázza, hogy Calais felé irányuló invázió csak álcázás, a valódi invázió iránya Normandia lesz…

Hirdetés