kellyolvas P értékelése


>!
kellyolvas P
Szélesi Sándor: Kincsem

Imádtam ezt a regényt, leginkább a könyv hangulatába, a 19. század második felének Magyarországába szerelmesedtem bele. Felemelő volt olvasni a könyv szereplőiről, akik a valóságban is éltek, jó néha az igazi történelembe is belelesni. Persze tudom, hogy ez nem egy napló alapján született mű, mégis valóságosnak hat, és ez a szerző érdeme. Fantasztikus olyan nevekkel találkozni a könyvben, mint Batthyány, Festetics, Lónyai, Orczy, Almásy és még rengeteget sorolhatnék. Az akkori magyar nemességgel ismerkedhettem meg, akik remek nevelést kaptak, több nyelven beszéltek, tenni akartak az országért, jó hírünket vinni a világba. Ó, és ebben a korban az úriemberek igazi gentlemanként viselkedtek. A becsület mindennél fontosabb volt, a párbaj bár büntetendő cselekmény, mégis elfogadott volt, főleg ha egy hölgy miatt történt.
Nekem egy fokkal jobban tetszett Karolina része a regényből, mint Kincsemé. A szerző remek párbeszédekkel mutatta be a korabeli udvarlást, imádtam ezeket a részeket. A szóhasználat elbűvölt, a magázás, kegyedezés eleve egy magasabb udvariassági szintre emeli a beszélgetéseket. Többször felbukkant Blaha Lujza is a történetben, aki a kor legünnepeltebb énekes-színésznője volt, meglehetősen modern életfelfogással. Ez a modernség Karolinára is jellemző volt, aki 15 éves korától egyedül élt egy kétszobás pesti lakásban, az apja küldte neki vidékről havonta az apanázst.
A regény második fele Kincsem versenyeiről szól. Ne gondoljátok, hogy egy percig is unalmas, mert jól tudod a végeredményt. Ennek ellenére a körmét is lerágja az olvasó és együtt izgul az úri közönséggel. Sőt néhány versenyen az úri közönség uralkodókat is jelent, királyi családtagokat. Blaskovich gróf emelt fővel fogadta a gratulációkat, és nyugodt szívvel zsebelte be a nyereményhegyeket. Kincsem nyugodt ló volt, de voltak heppjei, amiket meg kellett oldani azonnal de rögtön. És voltak emberi cselszövések, sokaknak szúrta a szemét, hogy Kincsem lazán kirázza a többhossznyi előnyt.
A magyarok mindig is lovas nép volt, és én ezt az ősi bizsergést éreztem magamban, mikor olvastam ezt a könyvet. Ezek a nemesemberek sokat tettek hozzá a magyar lótenyésztés sikeréhez, sok múlt a szerencsén is, de türelmesen, hosszú évek munkájával megteremtettek egy rendszert, tökéletesítették a tenyésztést, a versenyeztetést.
Úgy olvastam volna még! Jó lett volna egy sokkal bővebb epilógus, ami több évet felölel. Nem is hagyott nyugton a dolog, utána kellett olvasnom, mi történt velük később.
Nagyon ajánlom a könyvet minden igaz magyar olvasónak, és nem kell hozzá lóbolondnak lenni, hogy élvezzük!


Szélesi Sándor: Kincsem

Szélesi Sándor: Kincsem

A csodakanca igaz története!

Egy furcsa szerelem és egy legyőzhetetlen ló…
A sors vagy talán maga a végzet rendezte úgy, hogy 1874 tavaszán egy tápiószentmártoni istállóban, Blaskovich Ernő birtokán megszülethetett egy sárga csikó. Ez a csikó annyira darabos mozgásúnak tűnt, hogy amikor a következő tavaszon vevők érkeztek a birtokra, a többi egyéves lovat elvitték magukkal, ezt az egyet azonban ott hagyták.
Mindeközben – ismét csak a sors különleges játékossága folytán – Blaskovich Ernő megpillantott egy kék szemű leányt a Nemzeti színpadán, és lehetetlen dolog történt: a nyugodt életet élő, dolgos természetű és kiszámítható férfi szerelmes lett. A több mint húsz év korkülönbség még talán legyőzhető lett volna, de a leány – Szabó Karolina – egy fejjel magasabb volt Ernőnél, ez pedig különös helyzeteket eredményezett a korabeli társasági eseményeken.
Nem könnyű szeretni és nem könnyű Európában lovat futtatni sem. Blaskovich Ernőnek mindkét ok miatt lettek ellenségei. Akadtak, akik úgy gondolták, ha a boldogságot elveszik a férfitól, talán a lovát is le tudják győzni. Kincsem egy vidéki nemes úr és egy ibolyaszemű leány tényeken alapuló, igaz története olvasható e regény lapjain. Egy különleges szerelem és egy legyőzhetetlen ló históriája egy szebb világból.

Hirdetés