marcipáncica értékelése


>!
marcipáncica
Murakami Haruki: Hallgasd a szél dalát! / Flipper, 1973

Ez a két kisregény igazán csak a maximalista Murakami rajongóknak nyújthat elégedettséget, meg van ez is, a mester első műve, ki lehet tenni a polcra, menjünk tovább. Persze nem rosszak ezek a (annyira nem) fiatalkori zsengék – közel sem annyira, mint amennyire Murakami maga mondja azt a felvezetőben –, de nem is igazán jók, a teljes életműhöz inkább csak kis ínyencségként járulnak hozzá. A két történetben felbukkan minden, ami egy amúgy jó Murakami íráshoz kellene, a későbbi könyveiből ismerős alakok, helyszínek és témák prototípusai itt vannak, de azért látszik, hogy az összedobált elemekből a kezdetekben még ő maga sem tudott igazán jót alkotni.
A Hallgasd a szél dalát! annak ellenére, hogy egy nagyon kezdetleges, kiforratlan, kaotikus zagyvaság, nekem sokkal jobban tetszett a két írás közül, lehet tényleg jót tett neki az előszóban említett többszöri oda-vissza fordítás/írás, mert nagyon jó ritmusa és atmoszférája lett a történetnek.
A Flipper, 1973 már sokkal koherensebb cselekményt kapott, bár a két szereplő, az idő és a helyszínek között úgy pattogott a történet, mint egy valód flipper golyó – engem sokáig meg is tévesztett, azt hittem valódi játékgépekről itt nem is lesz szó, pedig a kisregény utolsó 20-30 oldalát kitevő címadó történetszál meglepő kis csemege volt.
Ha másra nem is, arra tökéletes ez a könyv, hogy megmutassa honnan indult Murakami, mikből építette fel a világát későbbiekben. A 3.5 csillagból fél csillag az előszónak, illetve magának a személynek szól.


Murakami Haruki: Hallgasd a szél dalát! / Flipper, 1973

Murakami Haruki: Hallgasd a szél dalát! / Flipper, 1973

A két kisregény elbeszélője 1978 áprilisában egy derűs nap délutánján épp baseballmeccset nézett a tokiói Dzsingú stadionban, amikor a pillanat hatása alatt megérett benne az elhatározás, hogy regényíró lesz. Így is lett, eljött az ideje, hogy elmesélje egy régi nyár végének történetét. Saját történetét a 21 éves, nevesincs egyetemista fiúról, Patkány nevű barátjáról, akivel J bárjában nyugati jazz zenére nyakalták a sört. Meg a japán diákmozgalmakról, a kapcsolatok közötti botladozásokról, veszteségekről, sérelmekről. És lányokról. Arról, aki lemondott az életről, vagy arról, aki nem csak azért különleges, mert hiányzik egy ujja, hanem mert ha egyedül van, különféle emberek szólongatják. Aztán szexről, de főleg szexuális merengésekről. És szenvedélyekről, a flippermániáról meg az újrajátszás lehetőségéről.
Murakami két kisregénye már magában rejt mindent, ami a kiforrott művekre jellemző. Ebből a két írásból bomlik ki majd a Birkakergető nagy kaland, amely a szerző számára is meggyőző erővel bizonyította, hogy 1978-ban valóban regényíró született…