vicomte P értékelése


vicomte P>!
Veres Attila: Odakint sötétebb

A számtalan bevett tanács közül az egyik, amit a kezdő íróknak meg kell szívlelni, hogy bármilyen csábító is, soha, de soha ne írd meg az álmaidat! Az esetek elsöprő többségében ugyanis csak fanyalgást fog kiváltani az olvasóból, mert az álmok logikája nem cipel el a hátán egy történetet.
De persze ezzel kapcsolatban is igaz, amit O. S. Card állít: megszegheted a írással kapcsolatos szabályokat, ha hajlandó vagy megfizetni az árát.

A weird egy olyan régóta létező zsáner a fantasztikumban, amelynek a művelői gyakran a saját rémálmaikból, szorongásaikból merítenek ihletet, és gyakran keserves árat is fizetnek érte, mert ezekből a szorongásokból koherens művet alkotni az egyik leginkább emberpróbáló írói feladat.
Veres Attila fogott egy rakásnyi a mai Magyarországon élő fiatalokat nyomasztó szorongást, egy jó nagy adag frusztrációt, és mindezt egy olyan groteszkül szürreális közegbe helyezve mesélte el, amely, úgy érzem, sokat merített az író rémálmaiból is.

A regény közege egy olyan alternatív valóság, amelynek a története 1983 óta lényegesen másként, és mégis kísértetiesen ugyanúgy alakult, mint amit mi ismerünk. Ezen a világon ugyanis 35 éve Magyarország egy megyényi területe fölött érthetetlen okból meghasadt a valóság szövedéke, s megjelent egy rakásnyi csápos, fura lény, a cellofoidák, amelyek puszta létezése, számtalan, groteszk furcsaságukról nem is szólva, szélsőséges indulatokat vált ki világszerte.

A regény első részének spoiler cselekménye végtelenül egyszerű: Gábor a főszereplő egy szerelmi csalódás és a saját életének céltalanná válása miatt jelentkezik egy olyan munkára, ami ide, az Eseményterületre viszi, ahol az egyik celofidákkal foglalkozó telepen kap gondozói munkát. Ahogy Gábor berendezkedik ebben a rezervátumban, a szokásos mértékűnél is baljósabb események történnek a környéken és egyre biztosabbá válik, hogy a főszereplőnek valamiféle elrendeltetett sorsa van, amely kapcsolatban áll a csápos jövevényekkel is.
A történet lassan csordogál: betekintést nyerünk a főszereplő lelki életébe, múltjába, szép lassan megismerjük a világot is, amiben élnie kell, s valódi horrorba illő rémálomszerű jelenetek váltogatják egymást a sivár vidéki élet szociorealista bemutatásával*.
A második rész spoiler egy meglepő, de a könyv horror irányultságához illő fordulattal indul, s rohamtempóra váltva az előző résznél is sokkal elborultabb irányba száguld tovább – az Eseményterület spoiler átlényegül a Ryhope erdővé, amely így egy Mitágó istenség valamint a pusztítás és üresség démonának küzdőterévé válik.

Az egyre fokozódó érzelmi töltés és a folyamatosan fel-feltűnő Dali ecsetjére kívánkozóan szürreális, lidércnyomásos jelenetek – amelyek önálló horrornovellaként is megállnák a helyüket –, valamint a szereplők egyre elborultabb viselkedése miatt hangulatát tekintve nagyon erős a könyv.
Veress Attila tehetséges, jó tollú, erős képekkel dolgozó szerző, akinek írástechnikáján egyértelműen érezni a forgatókönyvírói rutint.
De ahogy írtam, akik vállalják a rémálmaik megírását, azoknak meg kell fizetni ennek az árát is. Ennél a regénynél az ár az évekig tartó szövegcsiszolás volt, ami sajnos néhány lényeges ponton a koherencia terhére történt meg: bármennyire is magával ragad a szöveg mélysége, mégis érezni rajta, hogy a regény háttere vázlatos – az Eseményterület részletesebb kidolgozása fájó hiány, s a cellofoidák szerepe is ellentmondásos – s a szereplők mélyebb motivációja is gyakran vesz furcsa fordulatokat, amelyeket inkább éreztem a hosszú évek csiszolgatása során óhatatlanul is bekövetkező írói koncepcióváltásnak, mint a szereplők jellemfejlődéséből következő változásnak.

Az Odakint sötétebb kisebb zökkenőitől eltekintve egy olyan, a Pinkyhez hasonló kortárs-magyar ízű generációs regény, ami új színt hozott a magyar fantasztikus irodalomba, s én remélem, hogy hamarosan Veres Attilától is olvashatunk újabb írásokat is.

* Nagyjából a könyv felénél jártam, amikor elolvastam a szerző életrajzát és csöppet sem lepődtem meg, hogy filmes szakon végzett a Pécsi Egyetemen. És akkor ébredtem rá, hogy bizony nem annyira Tar Sándor, mint inkább Tarr Béla hatott erősebben az íróra.

10 hozzászólás

Veres Attila: Odakint sötétebb

2.086 Ft Book24 ·
2.980 Ft –30%
2.115 FtÚj Könyvek ·
2.980 Ft –29%
2.235 FtAgave Könyvek ·
2.980 Ft –25%
2.235 FtKönyvmarket ·
2.980 Ft –25%
2.533 Ftálomgyár könyvesboltok ·
2.980 Ft –15%
2.533 FtRégikönyvek.hu ·
2.980 Ft –15%
2.533 FtRocky ·
2.980 Ft –15%
2.682 FtLíra ·
2.980 Ft –10%
1.000 Ft-tólMolyok eladó könyvei
Könyvtár
Veres Attila: Odakint sötétebb

1983-ban minden megváltozott Magyarországon. Az egyik erdőben újfajta állatok jelentek meg, hosszú csápjaikkal a faágakon kapaszkodva. Sehol a világon nem láttak még hozzájuk hasonlót. Életműködésük érthetetlen – nincs szükségük élelemre, de imádják a cukrot, meg lehet őket érinteni, de nem lehet lefényképezni. Emésztőváladékuk sokak szerint gyógyítja a rákot. De ami talán a legkülönösebb: nem lehet őket kivinni az országból.
Csoda történt, vagy csupán nem vettünk észre valamit, ami végig a szemünk előtt volt?
Miután csaknem kiirtottuk őket, telepeket hoztunk létre, hogy a fennmaradtakat biztonságban tudjuk. Gábor egy ilyen telepre érkezik dolgozni. Felelősség nélküli munkának tűnik: délelőtt etetés és trágyalapátolás, majd hosszú, unalmas délutánok langyos sörök és külföldi fiatalok társaságában, akik Gáborhoz hasonlóan mind menekülnek valami elől, legyen az egy régi szerelem, vagy a felnövéssel járó felelősség.
De Gábort az állatok választották ki. Senki sem gondolja, hogy ez jelentőséggel bír… de mi van, ha mégis? Ha az egyszerű nyári munka hamarosan bizarr, iszonyattal, halállal teli rémálommá válik, melynek a tétje sokkal nagyobb, mint azt bárki gondolta volna?

Veres Attila a lovecrafti horrort és a vandermeeri szürreáliát vegyíti első regényében, egyszerre tisztelegve a spekulatív fikció múltja és jövője előtt.