HippyHelena értékelése


>!
HippyHelena
Wolfgang Herrndorf: Csikk

Elég sokáig nem tudtam eldönteni, hányadán állok ezzel a könyvvel.
De végül azt kell hogy mondjam, hogy nagyon is tetszett.

Sokat vártam tőle, mert jókat hallottam róla, imádom az utazásos regényeket, és a Scolar kiadónak ebben a sorozatában még amúgy sem csalódtam, és emellett kitartottam akkor is, amikor nem tetszett, mert bíztam benne, hogy fog.
És amikor elkezdődött az utazás, úgy ívelt fel a történet is az én szememben, és nem csak a cselekmény szempontjából :)
Az ilyen road movie-stílusú történetekben nem is az számít igazán – nekem legalábbis –, hanem az egész életérzés, és hogy azt hogy kapja el az író.

És hát Wolfgang Herrndorf barátunknak nagyon jól sikerült :D

Vicces volt, ahol kellett, néhol szürreális, egyszerre aranyos és komoly, izgalmas, és elgondolkodtató.

Az egyetlen dolog, ami nem igazán tetszett benne, az a nyelvezete volt. Főleg az eleje felé, később kicsit jobb lett, de nem tudom, a fordítás miatt van ez, vagy eleve furán volt megírva kicsit, de néhány beszélgetés fölöttébb természetellenesnek hatott.

Amivel kapcsolatban pedig meglehetősen ambivalens érzéseim voltak, az a koruk. Néha, sőt, elég sokszor úgy voltam vele, hogy túl fiatalok ehhez az egészhez képest. De aztán jöttek azok a még gyerekesen huncut dolgok, amiken lehetett érezni, hogy hiába állnak a kamaszkor küszöbén, tulajdonképpen még csak kölykök, és máris megbékéltem vele.

A vége pedig… na az fantasztikus volt, imádtam. Nagyon tetszett, hogy se nem happy end, sem pedig szomorú. És a konkrét megoldás az a lehető legjobb volt. Olyan látomásszerű, mégis valóságos. Olyan volt, mint amikor a Zabriskie Point végén láthatjuk az egymás után felrobbanó luxusvillákat. Nem tudom, ezt csak én érzem-e, vagy ha valaki, aki amúgy nem ismeri a filmet, megnézi azt a jelenetet, annak is átjön-e az a feeling, de nem tudom máshogy megfogalmazni.
https://youtu.be/ResQFDDsDAI


Wolfgang Herrndorf: Csikk

Wolfgang Herrndorf: Csikk

2010 Berlin. Maik Klingenberg, a tizennégy éves kamasz éli az ilyen korú srácok unalmas mindennapjait. Egy berlini gimnázium tanulója, családi élete a megszokottan zűrös: anyja alkoholista, a csőd előtt álló ingatlanos apja szeretőt tart, Maik reménytelenül szerelmes Tatjana nevű szerb származású osztálytársnőjébe. Magányos, érzékeny, okos, szentimentális, ám a gyakorlati életben tökéletesen tapasztalatlan és kissé gyáva. Eljön a vakáció ideje, de Maik nem mehet nyaralni, két hétre egyedül marad a város szélén álló nagy házban, anyja újabb elvonókúrán, apja a titkárnőjével vidéken „dolgozik”. Ekkor jelenik meg a ház előtt egy lopott autóval Csikk becenevű osztálytársa, aki eredetileg az Andrej Csicsacsov nevet viseli. A két srác gyorsan összebarátkozik, és a meglovasított trogya Ladával, nagyjából tisztán az unalom leküzdése ellen, elindulnak a nagy utazásra, Csikk rokonaihoz, Havasalföldre. Hogy nem jutnak el oda, az természetes… A regény, amolyan kettős nevelődési regény, másrészt epikus road movie, a Kelet-Németországon át vezető kalandozás története, Maik egyes szám első személyű narrációjában előadva.
A német kritika előszeretettel nevezte az új Zabhegyezőnek a regényt, nem egészen alaptalanul. Kamaszromantika, tapasztalatlan gyerekek kalandjai, az otthontalanság érzése a felnőttek világában, mint Salinger egykori sikerkönyvében. Kallódó fiatalok a szellemesen és ötletesen bonyolított cselekményben, könnyű kézzel, de nem felületesen megírva.

Hirdetés