morin5 értékelése


>!
morin5
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól Kettő orvos Erdélyben

Két medikus, majd végzett orvos szemszögéből, kutatói dózisban adagolt kolozsvári élet a tízes, húszas években. Az ismeretátadás előnyt élvez: nőegyletek, kávéházi eszmecserék, erdélyi fürdőkultúra és az első világháború. Sebészet és csonkolás. Emberen, majd országon. És a következmények.
Eredeti ötlet a korhű nyelvezet, a párhuzamos elbeszélőszálak kiszámíthatatlan időközi összehúzása, viszont csak az olvasói türelem maximumra tekerésével élvezhető ez a tudományos kitérőktől burjánzó, fej-nehéz nagyregény.

Az írók abban hisznek, hogy minden ismeretük/gondolatuk megörökítésre érdemes, én meg abban, hogy az felezve ér kétszer annyit.


Tompa Andrea: Fejtől s lábtól

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól

„…meg lehet, meg kell írni a ’87-es spirituális erő maradékának előzményeit és magyarázatát, a semmi máshoz nem hasonlítható erdélyi polgárság, az erdélyi urbanitás gazdag, sokszínű hagyományaival. Így született meg, Fejtől s lábtól címmel két orvos párhuzamos életrajza. Míg az első könyv, A hóhér háza egy magányos leány huszadik századvégi bildungsromanja, addig az új regény egy magányos férfi és egy magányos leány különös kettősét rajzolja meg száz évvel előbb. Felváltva beszélnek hozzánk: a Brassó közeli aljegyző fia és az enyedi zsidó kereskedő lánya. Kolozsvár olvasztótégelyében. Igen, lehetne e könyv romantikus példázat, de nem az. Hőseink első találkozásának emlékét kiradírozza az összeomlás, az új időszámításban mellékesen, véletlenszerűen sodródnak megint, mintegy először, egymás mellé. Az igazi nagy, szenvedélyes találkozás a tudásra és hasznos működésre szomjas lelkeké Kolozsvárral, a polgári Erdély kultúrájával, szellemi potenciáljával, a fejlődés igézetével. És ennek sodró energiáiból az országos traumák után is marad muníció. Egy szinte ismeretlen nyelven megszólaló regényt olvasunk, amelynek szerzője nem az almáriumban kutatja a családi múltat, hanem korabeli hírlapokban, színlapokban, tudományos értekezésekben, sebészek esetleírásaiban, fürdőorvosok tervezeteiben. Ezekben találja meg a válaszokat legszemélyesebb kérdéseire. Ha művelődéstörténész volnék, hangsúlyoznám, hogy Tompa Andrea hézagpótló munkát írt. Irodalmárként, a regény elbűvölt olvasójaként azonban az érett elbeszélőt, a poézisra fogékony megfigyelőt látom, aki fordított optikával dolgozik: nem egy mikrovilág nagyjeleneteit írja, hanem a történelem teátralitását fordítja le a napi teendők gesztusaira.”
Reményi József Tamás

„Mert száz esztendő azért biztosan kell, hogy kimenjen minden harag s düh, s olyasmi. S főleg, hogy azokkal menjen ki, kik tanúskodtak, s szemükkel látták a nagy összeroskadást s mindent, szomorúságot, haza vesztését.”

TOMPA ANDREA író, színikritikus, Kolozsváron született, ma Budapesten él. Első könyve, A hóhér háza 2010-ben jelent meg a Kalligram kiadónál. 2013-ban megkapta a most alapított Békés Pál-díjat.

Hirdetés