StJust értékelése


>!
StJust
Murakami Haruki: 1Q84

Murakami Haruki: 1Q84 Ezerkülöncszáznyolcvannégy

Képzeld el, hogy felfedeztél egy átjárót a párhuzamos világegyetemekbe. Képzeld el, hogy ezernyi különféle világba látogathatsz el, ahol az évszám ugyanaz és te is önmagad vagy, de minden más megváltozott. És képzeld el, hogy nem találsz haza!

Bárminemű szpojlerezgetés nélkül mondhatom, hogy az utolsó könyv utolsó oldala után a fönti Sliders intró jutott eszembe. Lecsupaszítva egy szerelmes regényt kap az olvasó, spoiler A többi csak körítés, ami kitölti az időt és megment attól, hogy egy sablonos lávsztorit olvassunk.
Nem ismerem 80-as évek Japánját, de a leírás alapján gyanúsan hasonlít a jelenlegi világunkra, az orwelli párhuzam nem jött le, így fölösleges volt ’84-be helyezni a cselekményt.

Az egyes kötetek minősége hullámzó, szerintem a második a legjobb és a harmadik a leggyengébb. Sajnálatos, hogy Erdős György nem tudta befejezni a fordítást, igaz Nagy Anita fordítása jóval frissebbnek hat. Az első rész alapján döntöttem el, – ellenérzéseim dacára –, hogy végigolvasom a történetet. A második közepe táján meggyőződtem arról, hogy ez jó lesz nekem, aztán, amikor már csak arról szólt minden, hogy egyedül ülök a szobámban és várok, elkezdtem nagyon unni és ez kitartott a végkifejletig. Tény, hogy bír irodalmi értékkel a mű, nem tucatregény, de ez kevés.

A szexjeleneteken pirultam. Na, nem a szemérmességem miatt, hanem azok esetlensége által okozott szégyenérzettől. Próbálom elképzelni, hogy egy közepesen bombázó csaj odamegy egy kopaszodó, közepesen csúnya ürgéhez, és rövid felvezetés után – minden anyagi ellenszolgáltatás reménye nélkül – megkérdezi, hogy „mekkora a fütyije”. Fütyije? A csaj éppen arra készül, hogy valaki jól megfarkalja, erre csak úgy lefütyizi a szerszámot. Ja, hogy ez egy párhuzamos világ? Akkor Ok, ott mindent lehet, és valószínű ezzel a szöveggel bármit meg lehet magyarázni. Lehet, hogy másképpen kellett volna fordítani, meg valószínű nem értem a japán kultúrát se. Mondjuk a második rész végén egy mondattal Murakami ügyesen kibújik az esetlegesen ottfelejtett anakronizmusok alól.
És nem, nem vagyok rá kíváncsi, hogy ki és meddig fogta Tengó merev péniszét.
Aztán nem egészen értettem, hogy a lektor miért nem húzta ki a Leginkább a Família Kft-ből ismeretes kényszerreklámokat Gondolom nem reklámnak szánta az író.. Nagyon zavaró volt és konzumszagúvá tette a művet. Szinte láttam magam előtt, hogy Ágica beleszórja a Váncza sütőport a készülő süteménybe, áááááááááááááá…

Nem tartom jónak, hogy erkölcsileg kifogásolható dolgokra, erkölcsileg kifogásolható dolgokkal válaszol, és ebből növeszti ki főhőseit. Az egyik oldal bűnei elítélendők, az ezekre adott – nem kevésbé elítélendő –válaszok fölött pedig szemet lehet hunyni. spoiler

Azért jó dolgok is voltak, például a négy fal közötti begubózás egy darabig kifejezetten tetszett, volt hangulata, de sok lett a végére.
A little people is egy jó motívum lett volna, ha jobban kibontja a szerző. Az elején szinte futkosott a hideg a hátamon, ha csak elolvastam ezt a két szót, hogy little people, viszont ahogy haladt előre a történet, komolytalanná vált a dolog. Nem vezetett sehová, nem derült ki belőle az író szándéka.
Ilyen volt az NHK díjbeszedője is, akinél talán nem baj, hogy nem derült ki, hogy kit vagy mit is takar valójában, mert ebben az esetben van helye interpretációnak.

Valahol az is művészet, hogy oldalakon keresztül írunk a semmiről, és ezt még jó sokan meg is veszik. Egy irodalmi köntösbe bújtatott bestseller szerelmes regényt olvastam, többnyire jól megírva, de katarzis megint sehol, én meg már úgy áhítozok reá, mint Kavana Tengo Aomame-ra…


Murakami Haruki: 1Q84

Murakami Haruki: 1Q84

1984 már nem létezik. 1Q84 van. Kicserélődött a levegő, kicserélődött a táj – két hold ragyog az égbolton. Mindenkinek be kell illeszkednie az új világ rendjébe. Mint amikor új vad kerül be a vadonba, és megváltozott szabályok között kell életben maradnia. Murakami legújabb, minden korábbinál grandiózusabb – zenei és matematikai összefüggésekre komponált – trilógiája a világ teljességét igyekszik megragadni, eltörölve a valóság és a misztikum eddig ismert határait. A földi világ és az életek bonyolult hálózata az olvasót sem hagyja érintetlenül, menthetetlenül a könyv légies szövedékű gubójába kerül, egyre azt várva: mikor és miként születhet újjá – a másik világra…

Hirdetés